Kedves Óvónõ!
Bár kisfiam nem óvodáskorú - másfél éves - mégis szeretném, ha elmondaná véleményét a viselkedésével kapcsolatban. A problémánk, hogy a gyerektársaival kezdetben kedves, megsimogatja a hajukat, de késõbb hajhúzás, lökdösés következik. Majd elmondja, hogy ezt nem szabad. Beszéltem már errõl bölcsödei gondozó nénivel, olvastam róla újságban, mindenhol a fejlõdés egy szakaszának tudják be ezt a jellegû agresszivitást, s azzal nyugtatnak, hogy a gyerek majd kinövi. Lehet, hogy kinövi, mégis valahogyan kezelnünk kell . Az utóbbi idõben már odáig fajult a dolog, hogy a bölcsödei játszócsoportban -, ahova hetente 1 órát járunk játszani(?) - már ujjongtak a gyerekek és a szülõk, amikor "végre" elmentünk, a játszótéren a csúszda tetejérõl lökött le egy kislányt a kisfiam, az ismerõsõk távol tartják gyerekeiket tõlünk. Az okát szeretnénk megtalálni ennek a durvaságnak, mert egyébként nyugodt, kiegyensúlyozott gyerek, korán elindult, elkezdett beszélni, nagy szeretetben neveljük, sokat foglalkozunk vele és értetlenül állunk cselekedetei elõtt.
Elõre is köszönöm segítségét: Molnár Mónika Szolnok, 2002.10.05.
Válasz:
Kedves Mónika!
Levelébõl kiderül, hogy kisfia még éppen a bölcsõdei beszoktatás kezdeti nehézségeivel vívódik. A heti egy óra bent tartózkodás igen kevés ahhoz, hogy megismerje csoporttársait a gyermek, ill. hogy megszokja, beilleszkedhessen a csapatba. Ráadásul a konfliktus helyzetek nyomán csoporttársai még jobban elhatárolódnak tõle, míg a végére gyerekek és szülõk egyaránt kiközösítik a gyermeket. Meg kell, hogy jegyezzem, a felnõttek részérõl ezt a hozzáállást nem tudom elfogadni. Itt nem az a gond, hogy féltik a saját csemetéjüket, ez teljesen érthetõ, hanem ezzel gyermekükben és szülõtársaikban is értelmetlen és felesleges ellenérzéseket indukálnak az Ön kisfiával szemben. Otthon, -mint írja,- nagy szeretettel veszik körül és ott nyugodt, kiegyensúlyozott a kisfiú. Mi lehet akkor hát az oka ennek az agresszivitásnak? Feltételezem, hogy a bölcsiben sokkal kevesebbet foglalkoznak vele, mint azt otthon már megszokta. Ekkor jelentkezik az ebben a korban gyakran (de nem törvényszerûen!) elõforduló szociális viszony problémája. A gyermek úgy érzi, hogy személyét nem értékelik, elhanyagolják és ez ellen támadó magatartással, agresszivitással védekezik. Mindenképpen azt javaslom, hogy próbáljanak sokkal több idõt tölteni a bölcsiben, idõvel megszereti, elfogadja az ottani személyeket, körülményeket és remélhetõleg ez fordítva is így lesz a csoporttársak részérõl.A gondozónõt meg kell kérni, hogy még többet, kiemelten foglalkozzon a kicsivel. Az agresszív megnyilvánulásokat pedig semmiképpen nem intézhetjük el egy "majd úgyis kinövi" felkiáltással, határozottan és egyértelmûen el kell utasítani ezt a viselkedést. Meg kell értetni a kisfiúval, hogy ez fáj a másik gyereknek, õ sem örülne, ha a többiek is megvernék õt. A durvasággal szemben szülõnek és nevelõnek együttes erõvel, szorosan együttmûködve, ám hangsúlyozom demokratikus nevelõi eszközök segítségével kell fellépnie.
