Kedves Óvónõ!
kisfiam 3 és fél éves ez idáig kezelhetõ gyerek volt,kb.1 hónapja teljesen kifordult önmagából.Velem folyamatosan dacol, ellenkezik,"téged nem szeretlek, nem vagy kedves, menjél busszal ne gyere velünk,ne ülj mellém ülj a kõre,/az apjával viszont teljesen normálisan viselkedik,van hogy egy szót sem szólok és már kötekedik velem /aput jobban szeretem,te csak pót vagy,/már az óvodában is szólt az óvónõ hogy megváltozott,pedig eddig azt mondta hogy nagyon jól nevelt.A másik dolog ami hatással van rá, a szomszéd 6 éves kisfiú akiért teljesen oda van amikor vele van mindenen vihog ha megbüntetem kinevet, ordít, ütöget.Ez a kisfiú nevelési tanácsadóba jár, cumizik, hiperaktív, közösségben szorong, soha nem szólnak rá,nem fegyelmezik.A férjem az engedékenyebb lehet hogy azért nincs vele problémája? Mit tegyek, hogyan reagáljak ezekre a kijelentésekre?
köszönettel:Zsanna
Válasz:
Kedves Zsanna!
Meg kell, hogy mondjam, nagyon sajnálom Önt, hogy ilyen helyzetbe került, hiszen nehéz elképzelni nagyobb fájdalmat annál, hogy egy szülõtõl elhatárolódik a gyermeke. Ám mégis azt mondom, ne keseredjen el, van megoldás!
Legfontosabb dolog, mely a családon belüli gyermeknevelésnek az egyik aranyszabálya: a két szülõ összehangolt nevelési stílusa. Amennyiben ez nem történik meg és az egyik szülõ engedékenyebbé válik, mint a másik, a gyermek azonnal észreveszi az ellentmondást és teljesen természetes módon az engedékenyebb felé fog húzni. Javaslom ennek kiküszöbölése érdekében, hogy üljenek le férjével, és pontról-pontra beszéljék meg, egyeztessék, hangolják össze a gyermekneveléssel kapcsolatos nézeteiket! Innentõl kezdve próbáljanak mindenben egységesen állást foglalni, hogy a fiúcska ne találjon mentsvárat az engedékenyebb szülõnél! Hozzák világosan az értésére, hogy ami Anyának a véleménye, az az álláspontja Apának is.
Kérdezte levelében, hogyan reagáljon, ha a továbbiakban is sor kerül hasonló megnyilvánulásokra. Véleményem szerint mindenképpen éreztesse vele, hogy fáj Önnek, amit a kisfiú mondott, ám semmiképpen ne szidja le! Helyette nyugodt, ám szomorú hangon közölje vele: „Szomorú vagyok és fáj nekem, hogy nem szeretsz, de én attól még nagyon szeretlek téged! Biztos vagyok benne, hogy ha megnyugszol, másként fogod gondolni a dolgokat!” Majd fentiek elmondása után hagyja magára, hogy a kisfiúnak legyen módja feldolgozni magában érzelmileg és értelmileg az elmondottakat. Valószínûleg meg fog szólalni a lelkiismerete, mely legközelebb talán nagyobb megfontoltságra fogja ösztönözni õt.
Fentiek mellett a másik javaslatom, hogy igyekezzenek úgy szervezni gyermekük mindennapjait, hogy a lehetõ legkevesebb idõ jusson a szomszéd fiúval való találkozásra. (Legjobb lenne egy darabig egyáltalán nem találkozni vele.) Levele alapján u.is úgy vélem, az említett kisfiú kifejezetten rossz hatással van az Önök gyermekének személyiség fejlõdésére.
Sok sikert!
