Kisfiam 5 éves lesz októberben. Nagyon szeret oviba járni, és az óvó néni szerint az ottani foglalkozásokon aktív.
Régebben sokat foglalkoztunk vele itthon, mindennap volt játék, mesélés, festettünk, nyomdáztunk... stb. Sokat sétáltunk, beszélgettünk. Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy különböző okok miatt ezek a közös foglalkozások elmaradtak. Nem azt mondom, hogy teljesen megszűntek, de jóval kevesebb idő maradt rájuk, mint régen. Ez egy 5-6 hónapos időszak volt, ami azért egy kisgyerek életében elég hosszú idő.
Most, hogy itt a nyári szünet, és úgy érzem, hogy rendeződött körülöttünk minden, szerettem volna picit többet foglalkozni a kisfiammal. A gondom az, hogy hiába hívom játszani, valahogy nem találjuk a közös hangnemet. Nem dacos velem, nem erre gondolok. Próbáltam vele különböző rajzolós játékokat játszani, de látom, hogy kelletlen. "Most nincs kedvem színezgetni..." Van egy csomó "feladatos" füzete, de azokhoz sincs türelme. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a gyerekkel való foglalkozás nálam abban merül ki, hogy feladatokat oldunk meg.) Csak azt hittem, hogy örülne neki, ha mellé ülnék, mint régen és együtt rajzolnánk. Javasoltam pl., hogy bújócskázzunk, de azt sem akart. Mikor Ő választ játékot, azzal meg én nem tudok, mit kezdeni, mert különböző harcolós játékokat szeretne játszani. Ma pl. műanyag állatokkal kezdtünk el játszani, de ez is - mint minden általa javasolt játék - oda lyukadt ki, hogy harcolnak egymással az állatok.
Azt óvó néni is mondta, hogy nagyon szeret harcolni, és "addig megy", amíg partnert nem talál hozzá. Bár igazából azzal nyugtatott, hogy ez a fiúknál ebben a korban elég jellemző.
Tudom, hogy az elmúlt hónapokat nem tudom visszahozni, amikor nem foglalkoztam vele annyit, mint kellett volna, de talán lehetséges még Őt kedvezőbb irányba terelgetni.
Nem tudok vele úgy játszani, mint egy kortársa, nem tudom úgy beleélni magam egy szerepjátékba, és ezt nyilván érzi is.
Nagyon szeret TV-t nézni, de szelektálom, hogy mit nézhet. Hiába nem engedem meg neki, hogy harcolós rajzfilmeket nézzen, Mamáéknál nézheti. Múltkor is szinte sírva könyörgött, hogy hadd nézze vmelyik ilyen jellegű rajzfilmet, mert már úgyis látta.
TV-t nézni mindig van kedve. Ha hagynám egész nap a TV előtt feküdne, az leköti.
Van egy kistestvére is, aki másfél éves. A lehető legroszabb korkülönbség abból a szempontból, hogy mindketten igényelnék, hogy foglalkozzam velük, de az érdeklődési körük teljesen más. Ha leülünk a nagyobbikkal mesélni, akkor a picike odajön, lapozgatná a könyvet, amiből mesélünk. Ha építünk, lerombolja... és így tovább. Ha a kicsivel játszom, az a nagyobbiknak dedós, ő mást követelne magának. Igazán nem tudom, mások, hogy csinálják, de én tanácstalan vagyok.
Hétvégén délelőttönként Apa el szokott menni sétálni a picivel, mert Ádámot hiába hívja, nem megy. Múlt héten bábszínházba akarta vinni, de nem volt hajlandó elmenni. Hiába mondtam neki, hogy én most nem tudok vele foglakozni, hiszen épp azért lenne jó, ha elmenne, mert nagyon sok dolgom van, de délutánra befejezem, és akkor együtt, négyesben elmegyünk valamerre. Megbeszéltük végül, hogy nem kell elmennie, ha nem akar, de én nem tudok vele foglalkozni. Alighogy apuka és a kistesó elmentek, Ő is rákezdte, hogy játsszam vele, nézzem meg amit rajzolt/épített...stb. Hiába mondtam el, hogy most nem tudok 5 percenként odarohangálni hozzá, sírva fakadt, megsértődött. Ettől pedig nekem lett ismét lelkiismeretfurdalásom, hogy nem foglalkozom vele, pedig előre megbeszéltük a dolgot.
Elnézést kérek a hosszúra nyúlt levélért. Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel: Erika
Válasz:
Kedves Erika!
Részletes beszámolója azt bizonyítja, Ön igyekszik mindent megtenni, hogy gyermekei igényét maximálisan kielégíthesse. Ám ez valóban nem egyszerű feladat, nincs mit csodálkozni azon, hogy akadozik a fogaskerék. Ne aggódjon, próbálja inkább kissé lazábban kezelni a közös foglalkozás kérdését. Mindig gyermeke érdeklődési köréből induljon ki, ahhoz próbáljon alkalmazkodni, ám mindezt úgy tegye, hogy az ne mehessen át durvulásba. Pl: Készítsünk kartonpapírból vágással, ragasztással egy nagyméretű várat, melyben majd a katonák fognak lakni. Ennél a tevékenységnél észrevétlenül fejleszthető a gyermek kézügyessége, úgy motiválja festésre, vágásra, ragasztásra, hajtogatásra,…stb, hogy annak célirányos voltáról gyermeke nem is tud. Ezután megrajzolhatják és kivághatják a katonákat, melyekből nagyszerű bábokat lehet készíteni. Később aztán a bábszínházi látogatást ezen keresztül is lehet motiválni. Pl: „Ebben a darabban katonák is lesznek, szeretnéd megnézni?…” A lényeg, hogy a kezdeményezett közös tevékenységek lehetőleg alkalmazkodjanak a kisfiú érdeklődési köréhez.
A nagyiéknál történő harcos filmek nézéséről pedig állapodjanak meg a nagyszülőkkel, mert a kettős nevelés komoly problémákat okozhat mind most, mind pedig a későbbiekben is.
