Kisfiam 6 éves, okos, érdeklődő kisfiú. Sajnos a férjem családja és a mi családunk nagyon eltérő gondolkodásmódú, és azt hiszem, hogy mostanára ez a gyereken is nagyon érződik. Rettentően szemtelen otthon, a nagyszüleivel, nehezen tudjuk kezelni. Sokszor tanúja otthon is a vitákna, de tudom, hogy kimondatlanul is érzi a problémákat. Még mindig szopja a hüvejkujját és ezt nem is hajlandó abbahagyni. Az óvónő jelezte már kb. 3 hónapja is, hogy figyeljünk oda, mert kicsúszik a kezünkbl a dolog. Mostanában nagyon sokszor kérdezi, hogy én mindig együtt leszek-e vele. Az én szüleim feltétel nélkül szeretik, nyaralni viszik, de sajnos a másik nagyszülőre nem lehet számítani, "fárasztó neki" a gyerek! Nem tudom, mit tegyek, hogy ne sérüljön, lehet, hogy már késő?
Köszönettel
Kriszta
Válasz:
Kedves Kriszta!
A kettős nevelésnek valóban sok hátrányos következménye van gyermekre és az őt nevelő szülőkre nézve egyaránt. Ha csak tehetjük, nem szabad teret adni az efféle helyzetnek, ill. a már kialakult problémák megoldása érdekében mindent el kell követnünk. Ne essen kétségbe, még biztosan nem történt semmi helyrehozhatatlan. Egy 6 éves kisgyermek személyisége még nem „csontosodott” meg annyira, hogy azon ne lehetne formálni. Ha egy mód van rá, próbáljanak leülni és nagyon komolyan elbeszélgetni férje szüleivel, mondják el, mennyit árthat és ténylegesen árt is e jelenlegi helyzet a kicsinek. Igyekezzenek megértetni velük, hogy ha ez így megy tovább, annak elsőként és legelsősorban a kisfiú fogja meginni a levét. Neki pedig ugyebár, nem akarnak ártani? Beszéljék meg pontról-pontra, mit hogyan képzelnek el, mi az, amit még szabad a gyermeknek és mi az, amit semmiképpen sem! Ha az érintett nagyszülők ettől eltérnének, ismét hívják fel erre a figyelmüket! Fontos, hogy ezen beszélgetés semmiképpen ne a gyermek előtt történjen meg!
Ha esetleg semmiképpen nem tudnak dűlőre jutni és ez szemmel láthatóan a gyermek egészséges lelki fejlődését veszélyezteti, úgy érdemes elgondolkodni a látogatások ritkításán. Tudom, hogy ez igen fájdalmas döntés lehet sokaknak, ám a gyermek pszichés károsodása még ennél is fájdalmasabb lenne.
Gondolják át alaposan, hogy a fentiek tükrében mi lenne a leghelyesebb! Biztos vagyok benne, hogy felelősségteljes szülőként, valamint szerető gyermekként, menyként a lehető legoptimálisabb, legemberségesebb utat választják majd!
