Kedves Óvónő!
Köszönöm szépen az előző válaszát!
Lenne még egy fontos kérdésem!A 21 hónapos kislányom nagyon elutasítóan viselkedik a szüleimmel, pedig nagyon szeretik őt és kedvesek vele.Minden hétvégén ott vagyunk náluk.Kertes házban laknak és szeret nagyon ott játszani a kincsem.Ha anyukám belép a szobába, akkor összeráncolja a homlokát és a kis kezével elutasítóan legyint és kiabálja, hogy "nem"!Ha megkérdezi, hogy szereted mamát? Azt válaszolja, hogy csak anyát!
Ez nagyon rosszul esik a szüleimnek, bár nem mondják. Soha nem tudom még egy fél órára sem rájuk hagyni,pedig már 2 hetes kora óta rendszeresen járunk haza.Soha nem "nevelik" vagy ilyesmi.Miért ilyen a kislányom?
Válaszát előre is köszönöm!
Válasz:
Kedves Levélíró!
Bár szakmám szerint leginkább óvodás korú gyermekek kérdésében vagyok kompetens, azért saját szülői és egyéb tapasztalataimból merítve próbálok válaszolni Önnek. Kisgyermekkorban nagyon gyakori az erős kötődés, ragaszkodás a szülőkhöz, elsősorban az édesanyához. Előző levelében is említette, hogy kislánya minden játéktevékenysége során folyamatosan igényli az Ön jelenlétét is, úgy vélem, ez is abból fakad, hogy meglehetősen "anyás" a kicsi. Hozzá kell tegyem, ez egyáltalán nem baj, ám mindemellett valóban fontos, amit Ön is szorgalmaz, hogy rendszeresen megforduljon más emberek között is. Szokja meg és fogadja el, hogy a Nagyiék (unokatesóék, barátok ... stb.) társaságában is jól érezheti magát, és nem történik tragédia, ha velük kell maradnia egy ideig, anyu nélkül. Mindemellett azt javaslom, amíg kislánya nem érzi teljesen biztonságban magát az anyukája nélkül, addig ne erőltesse rá a nagyszülőkkel való ottmaradást. Amikor már némileg oldódik benne a szorongás, "eltűnhet" egy-egy rövidebb időre. A szoktatást tanácsos eleinte pár perccel kezdeni, pl. kiviszi a szemetet, addig kislánya a mamáékkal marad. Nem kell nagy feneket keríteni a röpke elválásnak, természetes módon közölje, hogy mindjárt jön, csak kiviszi a szemetet. Később egyre tovább "kimaradozhat", miközben kicsi lánya is megszokja és egészen biztosan szeretettel elfogadja nagyszüleit. Engedjen meg még egy jó tanácsot: soha ne forszírozzák, hogy szereti-e a kislány a nagyszüleit, nehogy egyfajta "tukmálásnak" érezze az elfogadtatást!
Remélem, hogy fenti módon hamarosan megoldódnak a problémák, ám ami fontos: ne aggódjon! Ilyen korban ez a fajta anyás viselkedés egyáltalán nem ritka és biztosan javulni fog a helyzet.
