Már többször kértem Öntöl tanácsot, és mindig - rövid idön belül - nagyon hasznos és valóban gyakorlati tanácsokkal látott el, amit így utólag is köszönök.
Most két kérdéssel fordulok Önhöz. Kisfiam 6 éves lesz összel, a kislányom pedig januárban volt 2 éves. 3 év és 3 hónap köztük a korkülönbség, ami állítólag ideális, de én ezt egyáltalán nem így érzem. Nem tudom, hogyan tudnám összehozni azt a dolgot, hogy egyszerre foglalkozzam kettöjükkel. Bármit csinálnék a nagyobbikkal, a kicsi is odajön, ami persze nem baj, csak annyiból, hogy elöbb-utóbb mindig az lesz belöle, hogy nem hagyja a kisfiamat "kibontakozni". Egyszerü példa: leülünk festeni, gyurmázni, feladatozni, jön a picike is, mellénk ül, elöször szemlélödik, aztán ö is szeretné csinálni. Kap ö is papírt, festéket..stb., vele is próbálok foglakozni, egy darabig el is játszik azzal,amit ö kapott, próbálkozik, aztán elkezdi a nagytestvérét piszkálni, belefirkál az ö rajzába..stb. Erre a nagyobbik ordítani kezd, egymásnak esnek (nem fizikailag gondolom) és aztán megy a hiszti és a huzavona. Ez variálódik. Ha a picivel ülök le, jön a nagytesó, közénk ül, ö is bekapcsolódik a játékba, aztán 10 percen belül megismétlödik a fent vázolt szituáció. Nem akarom öket elkülöníteni (nem is tudnám), de próbálom az amúgyis kevés idöt valahogy tartalmasan eltölteni, de képtelen vagyok rá. Egy mesét nem tudok végigmondani, mert a kisfiamat érdekelné, ö hallgatná, a picikét is érdekli a könyv, de csak a képek, egyetlen mondatot nem tudok végigolvasni anélkül, hogy meg ne kérdezné, hogy "Anya, mi ez?", erre persze a bátyja kiakad, hogy: "Anya, mesélj már..." Próbáltuk azt is, hogy Apa lefoglalná addig a kicsit, de az sem vált be, mert öt úgyis az érdekli, amit a testvére is csinál. Igazából mindkét gyerekemet megértem, tudom, érzem, hogy melyiküket mi motiválja, de nem tudok kétfele szakadni. Jövöre a kisfiam nagycsoportos lesz, picit többet kellene foglakozni vele az iskola elött, a kislányommal is több mindent lehetne már játszani, de nem tudom összehozni egyszerre kettöjüket. Lelkiismeretfurdalásom van, ha arra gondolok, mikor a kisfiam 2 éves volt mennyi mindent csináltunk együtt, most meg egyik gyerekemre sem jut idöm, és a kevés idöt, ami csak rájuk jutna sem tudom velük hasznosan eltölteni. Mások is biztosan össze tudják egyeztetni a két vagy még több gyerek nevelését, nem tudom, nekem miért nem sikerül. Nagyon el vagyok keseredve.
A másik kérdésem sokkal rövidebb. Mikor a kisfiam kétéves volt nagyon szerette a meséket, mesekönyveket. Mai napig szívesen nézegeti öket, ha nem is olyan sokszor, mint régen. A bánatom az, hogy ugyanez nincs meg a kislányomnál. Persze, ö egészen más típus, neki nincs türelme nézegetni a könyveket, nem igazán köti le. Hogyan tudnám vele megszerettetni a meséket, verseket? Hogyan tudnám rávenni a mesekönyv nézegetésre?
Válaszát elöre is köszönöm. További munkájához sok sikert kívánok. Csilla
Válasz:
Kedves Csilla!
Első kérdésére válaszolva: hasznos lenne, ha először kislányával tudna leülni és "kijátszatni" belőle a tevékenység iránti vágyat. Ekkor persze ott lehet nagy fia is, aki már elég nagy és okos ahhoz, hogy előre megbeszéltek szerint türelmesen "végigasszisztálja" a kicsiknek szóló játékot. Próbálja megértetni kisfiával, hogy először kishúga kedve szerint fognak játszani, majd amikor ő már megunja, akkor jönnek a nagyoknak való játékok, mesék. Valószínűnek tartom, hogy miután már nem hat az újdonság erejével a kislányra a színes ceruza, gyurma, ... stb. , más tevékenységet keresve magának teret ad bátyja kibontakozásához. Az is hasznos lehet, ha a közös munkák során Ön elsősorban kislánya tevékenységét irányítja, segíti,(leköti figyelmét) míg a fiúcska mindeközben háborítatlanul végezheti saját feladatát.
A könyvnézegetéssel kapcsolatban azt tanácsolom, próbálja akkor ilyen tevékenységre motiválni a kislányt, mikor egy-egy "nemszeretem" program következik. Pl: esti lefekvés, bilizés ...stb. Ilyenkor a gyerekek minden olyan plusz programnak örülnek, ami színesebbé teszi a nem kívánatos tevékenységeket.
Sok sikert kívánok!
