Babett tanácstalan 5,5 éves kislányát illetõen, aki megretten az új, ismeretlen helyzetektõl, körülményektõl. Mit lehet tenni?
Kedves Kolléga!Bár én csak keveset tudtam óvónõként dolgozni ,remélem nem sértõ a megszólítás .A problémám a következõ:nagyobbik gyermekem nehezen szokott be a közeli óvodába,de most már boldog óvodás(5 és fél éves).A gond akkor van ha valami más helyszínen kell lenniük az ovisokkal én pedig nem tudok vele menni (gyes)pl.orvosi vizsgálat,kirándulás lovaskocsival másik helyi ovihoz.Ez ma történt,ELSÉTÁLTUNK AZ OVIIG,BENT meggondolta magát,sírva fakadt,hogy õ inkább velem szeretne lenni .Az óvónénije ezek után ránk hagyta a döntést ,a hisztit elkerülve hazasétáltunk.Türelmes vagyok úgy érzem,a közelemben érzi magát csak biztonságban ilyenkor.Beszélgettem vele a történtek után és mondtam ,milyen viselkedést várnék tõle,hiszen amúgy egy hihetetlenül intelligens ,cserfes gyerek.A kishúga egy esztendõs,sajnos sokat vagyok egyedül csak én velük,helyben nincs kire bízni õket,nagymamák vidéken.Elég összetett a problémánk ,de nem egyedi.Mit tehetünk?Babett
Válasz:
Kedves Babett!
A sértõ az lenne, ha nem kollégának szólítanál! :)
Kérdésedre válaszolván: véleményem szerint az a legcélravezetõbb, ha a várható, idegen helyzetek elõtt alaposan felkészíted kislányodat az eseményekre. Mondj mesét a kislányról, aki hasonló szituációba került, mint õ fog, sõt, még le is rajzolhatjátok a várható eseményeket. A megoldást tehát az érzelmi felkészítésben látom.
Elõfordulhat azonban, hogy minden elõrelátás ellenére váratlan események adódnak. Ilyenkor nem tanácsos engedni a könyörgésnek (azaz teret adni a "menekülésre"), hiszen 5,5 éves korban már meg kell alapozni a közelgõ iskolához szükséges szociális érettséget is. Ha most túlzottan óvjuk minden próbatételtõl, akkor a suliban még nehezebb lesz az új körülmények elfogadása.
Összefoglalva tehát továbbra is igyekezz megmaradni kislányod érzelmi bázisának, segítsd õt, készítsd fel, amire csak lehet, de ezt követõen, - még ha nehéz is, - igyekezz képletesen szólva egyre jobban elengedni a kezét. A kisbaba sem tanulhat meg járni anélkül, hogy el ne engednék a kezét és néhányszor el ne esne. A lényeg, hogy mindezt fokozatosan, kíméletesen, kislányod egyéni igényeit szem elõtt tartva valósítsd meg.
Remélem, tanácsommal sikerül közelebb kerülnöd a megoldáshoz.
