Kedves Óvónõ!
Kislányom 2004. márciusában lesz 4 éves. Szeptember óta jár óvodába. Én itthon vagyok a 17 hónapos öccsével.A mindennapi házimunka mellett itthon (éjszakánként)távmunkában dolgozom és hetente egyszer bemegyek az irodába reggeltõl késõ estig. Ilyenkor az apukája és az anyósom (aki nyugdíjas)vigyáz rájuk.A kislányom óvódai beszoktatása zökkenõmentes volt. 3 nap után már bent aludt és egészen november végéig semmi különösebb probléma nem volt vele azon kívül, hogy nem akart az óvodában kakilni (egyébként nappal már teljesen szobatiszta, éjszaka még pelenkával alszik), de ezt megoldottuk úgy, hogy reggel indulás elõtt, vagy óvoda után otthon elvégezte. A problémák 2-3 hete kezdõdtek. Elõször verekedni kezdett.A kistestvérét, sõt gyakran minket is szándékosan megütött, megrúgott. Kiderült, hogy van egy verekedõs kisfiú, akivel az utóbbi idõben összebarátkozott. Egyre sûrübben fordult elõ, hogy nem akart óvodába menni. Állítólag azért, mert fél, hogy a kisfiú megint verekszik. Ugyanakkor a verekedésben õ is mindig benne volt. Miután ezt megemlítettem az óvodában az óvónõk szétültették õket. Azt hittem megoldódott a probléma. De azóta ugyanúgy nem akar óvodába menni. Minden egyes nap egy kínszenvedés, sírás. Most már nem mondja, hogy miért nem akar menni. Egyszerûen csak nem és kész! Sõt 1 hete a kakilással is gondjai vannak. Egyáltalán (sem az oviban, sem itthon)nem akar kakilni. Szándékosan visszatartja a székletét. Éjszakákon át tartó sírások után, sok türelemmel végül 3-4 naponta kakil.Korábban is voltak ilyen széklet-visszatartási gondjai. Elõször amikor a kistestvére születése között visszamenten dolgozni, ill. amikor a kistestvére született. Sõt az anyósom elmondása szerint a párom is hasonló problémákkal küzdött, tehát a hajlam öröklõdött.Igyekszem odafigyelni az étkezésre. A sok folyadék és rostos gyümölcs mellett,ilyenkor olyan ételeket is eszünk, ami hajtja egy kicsit a pociját (Pl.szilvabefõtt, lekvár)Ugyanakkor az óvodában (hiába jeleztem ezt a hajlamot az év elején a személyi lapján)azt mondták az óvónõk, hogy a másik 21 gyerek mellett nem tudják figyelni, hogy elég folyadékot iszik-e.Még több gyümölcs bevitelét sem ajánlották, mivel nem biztos, hogy Õ lenne az, aki azt a többet megeszi. Sajnos, már nincs több ötletem, hogy mivel segíthetnék neki. Ön mit javasol, mit tehetnék, hogy a kakilás is rendben legyen és az óvoda is visszanyerje népszerûségét? Köszönettel:
Dóri
Válasz:
Kedves Dóri!
Valóban elõfordul, magam is találkoztam már hasonló esettel, mikor a gyermek az õt ért lelki megrázkódtatások ellen székletvisszatartással próbál tiltakozni. Ez azonban könnyen veszélyessé válhat, hiszen szervi problémákhoz, betegségekhez vezethet. Kislánya esetében a következõket tudom javasolni:
- Kérje meg az óvónõket, hogy indirekt módon, játékosan próbálják megerõsíteni kislánya társas kapcsolatait a csoport többi tagjával. Kivéve persze a verekedõs nebulót. (A szétültetést egyébként én is helyes megoldásnak tartom.) A jelenlegi, óvodával szemben tanúsított ellenálló magatartása a gyermeknek egyébként teljesen érthetõ, hiszen eltávolították tõle egyetlen barátját, a többiek pedig egyelõre valószínûleg „verekedõs múltja” miatt tartanak tõle. Ez azonban a pedagógusok fent említett segítségével kiküszöbölhetõ.
- Az sem rossz megoldás, ha néhány aranyos óvodás társat meghívhat magához kislánya egy-egy játszódélutánra. Ilyen körülmények között jól oldódnak a feszültségek, jobban összekovácsolódnak a gyerekek.
- Amennyiben a fenti próbálkozások és a kivárás politikája sem járnak eredménnyel, javaslom, hogy keressenek fel gyermekpszichológust, valamint a széklet visszatartási gondok miatt szakorvost, akik segítségével valószínûleg hamarabb helyrerázódik kislánya érzékeny lelke.
