Kedves óvónõ!
Ön szerint egy 5 éves kislány érett már arra,hogy iskolába menjen? Vagy arra, hogy megtanuljon írni,olvasni magántanítótól? És ez járhat bármiféle hátránnyal a késõbbiekben? Már taníttatjuk, és eddig jól halad.(A kislány nagyon élvezi a tanulást,kitartóan dolgozik naponta másfél órát.)Kíváncsian várom válaszát, amit elõre köszönök: Éva
Ui.:Ha esetleg lenne a témához kapcsolódó irodalom, kérem adja meg, szívesen olvasnék errõl! Köszönöm!
Válasz:
Kedves Éva!
Véleményem szerint egy 5 éves gyermeknél még nem tanácsos iskolakezdésen gondolkodni, hiszen az iskolaérettség kérdése nem csupán bizonyos értelmi részképességek meglétét feltételezi, a kritériumok ennél sokkal több mindenre kell, hogy kiterjedjenek. Ezek 3 fõ területre koncentrálódnak, e tényezõk közül egyik sem hagyható figyelmen kívül! Ezek tehát a következõk: az iskolába készülõ gyermeknél vizsgálják az értelmi, testi és szociális fejlettséget is. Mint az elõbb is megjegyeztem, az értelmi, pszichés vonatkozások sem egyszerûsíthetõk le csupán néhány részképesség meglétére, számos egyéb tényezõt is figyelembe kell venni ilyenkor. Errõl egész tanulmányt is lehetne írni, hogy milyen minõségi különbségek vannak egy 5 éves és egy 6 éves gyermek fejlettségi szintjében már csak az életkor-adta, idegrendszeri fejlõdés következtében is, ám én most csak néhányat emelnék ki.
A kisgyermek az óvodába lépés pillanatától egyre tágabb természeti és társadalmi közeggel kerül kapcsolatba, így megismerõ folyamatai, a pszichikus folyamatok is jelentõs minõségi változásokon mennek át. Ennek következtében minél több információhoz jut, annál több minden kezdi érdekelni. Az óvodások legfõbb tevékenységi formája a játék (!!!), így érthetõ is, hogy legtöbb ismerete és élménye ebbõl fakad. Mindeközben társas kapcsolatokat alakít ki, amely során a beszéd szerepe megnõ. Nem szabad azonban a dolgokat siettetni, a dolgoknak elébe menni, mert számos terület „feltáratlan” marad, aminek következménye lehet az iskolai kudarcok, sikertelenségek sorozata. A pszichikus folyamatok fejlõdése tekintetében figyelembe kell venni, hogy a gyermek milyen szinten áll érzékelés, észlelés; figyelem; emlékezet; képzelet; gondolkodás területén. Ezek feltárása igen bonyolult és szövevényes feladat, ám fontosnak tartom megjegyezni, hogy a fentiek fejlettségi szintje sok esetben függ az életkortól. Magyarán ki kell várni, amíg a gyermek idegrendszere minden tekintetben beérik. Többek között Piaget vizsgálataira is szeretnék hivatkozni, aki az 5 évesek mennyiségi észlelésérõl is végzett kutatásokat. Ennek során bebizonyosodott, hogy ebben az életkorban a gyermek még hajlamos sokszor egymásnak ellentmondó ítéleteket alkotni, egyszerre csak egy szempontot képes figyelembe venni, gondolatmenete csupán egy nézõpont alapján rögzíti a helyzetet. És ez is az életkor-adta sajátosság…
Fentiekben csupán az értelmi vonatkozás tekintetében érintettem az iskolaérettség kérdését, a testi-fizikális és a szociális feltételekrõl még nem is beszéltem. Ám azt az egyet leszögezhetjük, hogy a finommozgások és a nagymozgások ill. a közösségi magatartás fejlettségi szintje is nagyban függ az óvodában eltöltött idõtõl, az itt szerzett, játékosan elsajátított ismeretektõl, tapasztalatoktól. Az a véleményem, hogy mindenképpen az a hasznos a gyermek számára, ha gyermekkora valódi gyermekkor, és elsõdlegesen szem elõtt tartjuk, hogy ezen életkor legfõbb tevékenységi formája a játék. Az életkori sajátosságokat elfogadó és aszerint fejlesztõ nevelõi attitûd csodákra képes s a siker csak így garantálható!
