Végig olvasva a leveleket, vettem a bátorságot, hogy segítségért fordulja Önhöz. A kislányom 4 éves és szeptember óta jár ovodába, kisebb- nagyobb hangulat ingadozásoktól eltekintve szívesen. Azonban Mi úgy érezzük, hogy mégsincs minden nagyon rendben. Ha például betegség után, amikor 1-2 hetet otthon töltött, és nyugodt kiegyensúlyozott állapotban kezdte újra az ovit, akkor az elsõ nap után feszült, hisztis és "kerge" lesz. Amikor az Óvónõket kérdezzük, hogy mit gondolnak a gyerekrõl általában, vagy errõl a konkrét gondunkról, akkor a "nincs semmi baj", közhellyel ráznak le minket. A kislány nagyon szeret mesélni, verselni, szerepelni de nem igazán lehet rábírni hosszabb idejû sprotolásra, mozgásra. Sajnos az elmúlt évben egyik területen sem sikerült az óvodának fejleszteni, ezért kénytelenek voltunk készségfejlesztõ intézetbe is beiratni. De talán nem ez a megoldás?!
A legutolsó csalódásunk a napokban esett meg. A fenti indokok alapján és mert van rá módunk, a gyereket már június elejétõl nem járatjuk az oviba, bár az idõnk egy részét itthon töltjük. Sokat vagyunk Vele, kirándulunk, játszunk és botor módon úgy gondoltuk, az elmúlt 3 hétben kétszer, hogy 1-1 órára az oviban a társaival is összejöhetne, hogy a gyerektársaság se hiányozzon. Sajnos az Óvónõ durván, a gyerek elõtt elutasította ezt a kérésünket, mondván, hogy ez nem divat. Hangsúlyozom, sem ebéd, sem reggeli, sem benti foglalkozás nem volt abban az egy órában, csak kint az udvaron a társaival lett volna és nem egyedül a játszótéri homokozóban.
Kérem segítsen, hogyan közelítsük meg a problémát, hogy a gyereknek ne ártsunk vagy keressünk más óvodát.
Válasz:
Kedves Anyuka!
Óvodaváltáson, véleményem szerint semmiképpen nem érdemes gondolkodni, a leírtak még nem szolgáltatnak kellõ indokot arra, hogy a kislányt újabb megrázkódtatásnak (új közösség, új óvónõk, új környezet megszokása) vessék alá, amikor már nagyrészt megszokta a régit.
Kérdéseire sorrendben válaszolva:
Az, hogy 1-2 hetes otthon tartózkodás után az óvodai életbe való visszazökkenés nem megy minden nehézség nélkül, teljesen természetes. Gondoljon csak bele, még nekünk, felnõtteknek sem könnyû egy hosszabb szabadság, esetleg betegállomány után újra a régi lendülettel és lelkesedéssel belevetni magunkat a munkába. Ha ez még nekünk is gondot okoz, hogy várhatnánk el egy kis négy évestõl, hogy nála ez másként legyen?
Következõ kérdésére kitérvén, a hosszabb idejû, kitartó sportolás hiánya sem kezelhetõ problémaként a következõk miatt: egy négy éves kisgyermeknél, életkori sajátosságai miatt, a hosszú idejû, kitartó tevékenykedés (nem csak sportnál, legyen szó bármirõl) nem jellemzõ. Gyakran vált át egyik tevékenységrõl a másikra, figyelme ebben az életkorban még csapongó. Ez, mint említettem, életkori sajátosság, teljesen természetes jelenség. Fontos, hogy a gyermek mindent csak addig csináljon, amíg szívesen részt vesz a tevékenységben, semmire ne próbáljuk a „saját érdekében” rábeszélni. A legfõbb dolog pedig, amelyrõl nem szabad megfeledkeznünk: a gyermek legfõbb tevékenysége a játék, sõt, fejlesztése is ezen keresztül érhetõ el leginkább!
Végül kitérnék az óvodalátogatás kérdésére. Júniusban általában már csak a teljes csoport töredéke jár óvodába, hiszen a szülõk ilyenkor, -mivel az évzáró egyben a tanév jelképes lezárása is, valamint már foglalkozások sincsenek,- igyekeznek nagyszülõknél, ill. saját szabadságolásukkal megoldani a gyermekek elhelyezését. Ebben az idõszakban már sokszor csoportösszevonásokra is sor kerül az alacsony létszám miatt. Úgy gondolom, ebben a felemás helyzetben nem róható fel az óvónõknek, hogy az egyébként már „szabadságon” lévõ gyerekek villámlátogatását nem tudják lehetõvé tenni. Az sem mellékes, hogy ilyenkor olyan helyzetbe kerülne az óvónõ, hogy nem hivatalosan egyel több gyermekért kellene felelõsséget vállalnia, mely komoly jogi következményekkel járhatna, ha ne adj Isten, gyermekével valami baj történne. Joggal merülne föl a kérdés: törvényileg ki felelt a gyermekért, a szülõ vagy az óvónõ? /Hivatalosan u.is nincs az oviban a gyermek, gyakorlatilag azonban mégis ott van !/ Végül próbáljuk a gyermek szemszögébõl is megközelíteni ezt a kérdést: neki sem válik hasznára, ha egy-egy rövid idõre fenekestül felforgatjuk a napi ritmusát.Válasszuk külön az otthoni életet és az óvodai életet! Jó, ha tudja, hogy ezen és ezen a napon, idõszakban oviba kell menni, míg más alkalmakkor viszont nem. Nem jó, ha megszokja, hogy az óvoda olyan kötetlen intézmény, ahová akkor megyek, amikor akarok, és akkor jövök el, amikor akarok. A szeptemberi tanévkezdésnél ez még komoly problémákat okozhat! Kérem, próbálja meg ilyen szemszögbõl is mérlegelni a dolgot, így talán könnyebb lesz elfogadni és feldolgozni a vélt vagy valós sérelmeket.
Jó pihenést, kellemes nyaralást kívánok, üdvözlettel: az Óvónõ
