Én azt szeretném megkérdezni, hogy jogosan köteleznek-e arra, hogy ebéd után elhozzam a lányomat az oviból. Ugyanis én otthon vagyok a picivel. Csak az a baj, hogy elég messze lakunk az ovitól, kb. fél óra séta, és bizony ez egy pici babával, szakadó esõben nem éppen kellemes séta. Aztán még elõttünk a visszavezetõ út is. Holott a férjem olyan munkaidõ beosztásban dolgozik, hogy reggel eltudja vinni és délután pedig haza is tudná hozni és akkor nem nekem kellene a picivel mennem.
A lányom is nagyon szeretne ott maradni délutánra, mert akkor már csak játszanak, és az összes barátnõje ott marad. Kértem az óvónõt, hogy had maradjon ott, de meg sem hallgatott, csak hátat fordítva elment. Elõfordult már olyan is, hogy a picit úgy kellett vinnem, hogy 39 fokos láza volt, szakadt az esõ. Nincs senki ismerõs, akit megkérhetnék legalább néha néha, ha pl. beteg a pici.
Ha csak egyedül lennék itthon, akkor nem lenne gond, mert akkor könnyen kimozdulnék. DE így picivel, amikor pont akkor aludt, amikor menni kellett, állandóan ébreszteni kellett. Szegénykémet annyira megzavartam az állandó ébresztéssel, hogy azóta nem is alszik napközben, nagy nyûglõdik.
Elnézést hosszúra sikeredett levelemért, de szeretnék választ kapni arra, hogy kötelezhetnek-e arra, hogy elhozzam a nagyobbat ? Én úgy hallottam, hogy megkérhetnek és ha nem okoz problémát, akkor hozzam el. De itt megkérésrõl szó sem volt. Egyszerûen közölték, hogy ez van el KELL vinni és kész, amikor elkezdtem volna mondani a ezzel felmerülõ problémámat, akkor az óvónõ hátat fordítva elment. Próbálkoztam még néhányszor, de sose jutottam el odáig, hogy kinyíssam a szám. Az óvónõ teljesen elzárkózik !
Válasz:
Problémáját olvasva gondolatok egész sora jutott az eszembe. Nem értettem ugyanis, hogy az óvoda vezetõje miért nem mérlegeli az Ön egyéni gondjait is döntése meghozatalakor. (Pl: egy magát gyermekszeretõ, humánus gondolkodású pedagógusnak tartó ember hogy nézheti el azt, hogy egy lázas csöppséget ide-oda hurcolásszanak zuhogó esõben?)
Azon kívül nem világos számomra az sem, hogy a vezetõ óvónõ miért nem foglalkozik érdemben is a problémával. Az intézmény vezetõjének kötelessége, hogy ilyen és hasonló esetben minden körülményt figyelembe véve, a szülõ véleményét is meghallgatva megoldást találjon a gondokra.
Bár a vezetõnek joga van ahhoz, hogy az óvodai elhelyezés idõtartamáról, körülményeirõl döntsön, de ez véleményem szerint semmiképpen nem lehet egy olyan jellegû önbíráskodás, amely minden egyéb tényezõt, kérést figyelmen kívül hagy.
Ezért javaslom, hogy kérését és az azzal kapcsolatos indokokat írásban, ajánlott levél formájában juttassa el a vezetõnek, aki így hivatalból kénytelen lesz foglalkozni a kérdéssel ill. választ adni rá. (Természetesen írásban is, amelynek nyoma marad.)
Javaslom, elõtte, - a békésebb problémamegoldás érdekében, - próbáljon meg még egyszer szót érteni a vezetõvel. Ha ekkor sem hallgatják meg, akkor feltétlenül válassza az írásos formulát.
Remélem mihamarabb sikerül megoldást találni a problémára, amely mindkét gyermeke érdekét szem elõtt tartja majd.