Ágnes, akinek 3 éves lánya nem alszik a bölcsõdében, felteszi a kérdést Óvónõnknek: vajon nem sajnálja-e azokat a kicsiket, akik 2-3 órát kínlódnak végig alvásidõben, mert nem tudnak álomba szenderülni?
Tisztelt Óvónõ!
Az óvodában nem alvó gyerekek problémáját szeretném tovább feszegetni egy kérdéssel. Ön nem sajnálja azt a gyereket, aki az óvodában napi 2-3 órát kínlódik az alvás reményében? Az én lányom még csak bölcsõdés, novemberben volt 3 éves, de már ott gondot okoz neki. Nem akar bölcsõdébe járni, mert "unalmas", már reggel attól fél, hogy nemsokára "aludni kell", és õ nem akar aludni, nem is szokott. Néha unalmában elalszik fél háromkor, háromkor pedig ébresztõ van, de sok szenvedés jut neki addig. Legtöbbször nem alszik. Egy ilyen kis gyereknek napi három óra szenvedés túl sok szerintem. Nem lehetne ezen segíteni esetleg valahogyan? Miért olyan nagyon fontos azzal kínozni egy kisgyereket, hogy három órát kelljen csendben feküdnie? Én biztos vagyok benne, hogy ez nem segíti elõ a testi-lelki fejlõdését, inkább hátráltatja.
Válaszát elõre is köszönöm: Ny. Ágnes
Válasz:
Kedves Ágnes!
De igen, sajnálom, de még jobban azokat a gyerekeket, akik egy-két nyughatatlan társuk miatt, hiába szeretnének, nem tudnak pihenni. Egy közösségben vannak bizonyos közösségi szabályok, amiket magunkévá kell tenni. (t.i.: csöndben, nyugton feküdni, amíg a többiek érdeke ezt megkívánja.) Ezt egy bölcsõdei csoportban természetesen nem lehet elvárni, hiszen kisgyermekkorban még nincs közösségi tudat, nem lehet megértetni a kicsikkel az "együtt, egymásért" elvet. Ez az életkor elõrehaladtával, a folyamatos szociális érés nyomán valósulhat meg, óvodáskor táján. Az Ön gyermeke már lassan eléri ezt a szintet, és sokkal hasznosabb lenne számára az óvodai élet, mint a bölcsõde. (Ott egyébként is csak 2 órás a pihenõ idõ)
Amit tehet, hogy nem küldi ágyba már kora este kislányát, így a másnapi programok után, délben biztosan álomba tud szenderedni.
Vitán felüli, hogy egy 3 éves kisgyermeknek szüksége van a nap közbeni pihenésre! Ehhez, mint mondtam, nem kell más, mint az otthoni élet kisebb átszervezése. Elõbbiek szem elõtt tartásával (életkornak megfelelõ nevelési intézmény, az otthoni életnek a gyermek igényeihez való átalakítása) biztosan megvalósul az egészséges, kiegyensúlyozott fejlõdés.