Az óvodában ahova kisfiam jár Húsvétra DVD lejátszót kaptak, már tv és video volt.Napközben az óvónő ha egyedül van biztonságosabbnak érzi ha a tv előtt ülnek a gyerekek.
Elalvás előtt is mesét néznek, mert szerintük, ha képet és hangot együtt kapnak a gyerekek jobban lenyugszanak.
Nekem az a véleményem hogy a tv nem való óvodába.Az óvónő szerint a mai gyerekek anyyit tévéznek, hogy ha mesélnek nem figyelnek oda, nem érdekli őket ezért az óvodának alkalmazkodnia kell ehhez.Otthon mi nem engedjük korlátlanul a tv-zést.A véleményére lennék kiváncsi! Köszönettel: Zsanna
Válasz:
Kedves Zsanna!
Teljes mértékig Önnel értek egyet! Rendszeres, pláne naponkénti tévézésnek semmi helye az óvodai életben! Csodálkozom az ottani óvónőkön, különösen, hogy az élő mesénél előbbre valónak tartják a tévét. Szomorú,ha valaki így nyilatkozik! Csak néhány szóban az előbbiekről: a televízió képernyőjén vetített mesefilmek személytelenek, semmiben nem aktivizálják a gyermekeket. Csak passzívan bámulják a rohanó képsorokat, (rajzfilmeknél különösen!) ezáltal felületességre szoktatják őket. A személyesen előadott mesének számos előnye van, ezek közül csak néhány: a mesélő felnőtt és a gyerekek között személyes kontaktus szövődik mese közben. A gyermekeknek lehetőségük van az óvónő által készített szemléltető eszközök alapos megfigyelésére, ezáltal figyelmük pontosodik. Kontaktusban áll a mesélő és a hallgató egymással, a történetben a felnőtt gesztusai, hanglejtése, arckifejezése mind-mind minta a gyermeknek. Ezáltal kommunikációja is fejlődik. Egy-egy ismeretlen szó, kifejezés értelmét azonnal tisztázhatják, pontosíthatják a mesélés közben. Szókincse, beszéde a személyes példán keresztül fejlődik csak igazán. A tevézés kárát és a a személyes mesélés előnyét még lehetne hosszasan taglalni, ám egyvalami nagyon elgondolkodtat: hogy lehet, hogy ez a kérdés egyáltalán felvetődött óvodában???