Kedves Óvono! Olvastam vélaszát a 6 éves kisfiú délutáni alvási problémájával kapcsolatban. Sajnos mi is hasonló problémákkal küzdünk. 5 és fél éves lányom már tavaly sem aludt el délután (csak ha hajnal 6 elott felébresztettük). Az óvonok szerint a gyermeknek pihenésre van szüksége, és kész. Többször próbáltam velük beszélni (az óvodavezetovel is). Azt mondták, hogy az óvodában az a szokás hogy pihennek a gyerekek, és ha megengednék hogy felkeljen, akkor zavarná a többieket. Még könyvet sem kaphat, hogy lapozgathassa. A tavalyi év folyamán azt tapasztaltuk, hogy ha alvásidoben ki akart menni a lányom a mosdóba, nem engedték ki, mondván, hogy korábban már járt ott. Azt gondolták, hogy csak ki akar menni játszani. Nem hitték el, hogy pisilnie kell, és be is pisilt. Azóta ezt már megbeszéltük az óvonokkel és mostmár mindenki akkor megy WC-re, amikor kell neki. Az alvás problémát viszont minden próbálkozásunk ellenére sem sikerült megoldani. Összesen két alkalommal kelhetett fel a többieknél hamarabb, azt követoen, hogy felháborodtunk azon, hogy megbüntették a lányunkat amiért nem alszik (kb. 1 órás munkával készített muvét megsemmisítették). Azóta sem kelhet fel. Augusztus közepe óta járunk újra oviba, ez alatt az ido alatt kétszer aludt, egyszer sem kelhetett fel korábban. Az óvóda vezetése azt állítja, ok még nem hallottak olyan oviról, ahol a kisebb alvásigényu gyerekek felkelhetnének (késobb másokkal beszélgetve kiderült, hogy ebben az óvódában is volt ilyen gyakorlat korábban, csak egy ido után nagyon hangoskodtak a gyerekek és nehéz volt fegyelmezni oket, ezért ezt megszuntették). Nem vagyok rosszindulatú, de úgy látom, azért nem örülnek annak ha nem alszik (vagy legalább fekszik csukott szemmel!!! a gyerek), mert akkor nem tudnak nyugodtan beszélgetni, dekorálni, dokumentálni. Én úgy látom, ha a nem alvó gyerekek felkelhetnének és értelmes feladatokat kapnának, megfeleloen foglalkoztatnák oket, ok is könnyebben boldogulnának velük. Sok unatkozó gyerek nem csoda, ha zajos. Szeretném tudni, Ön szerint mit lehetne tenni ebben a helyzetben.
Válasz:
Kedves Levélíró!
Megdöbbenéssel olvastam sorait a kislány munkájának megsemmisítésével kapcsolatban. Nem értem, hogyan lehet valakit megbüntetni azért, mert nem képes akarattal aludni (elképzelhető, hogy ebben a kényszerítő körülmények is gátolják), az meg pláne felfoghatatlan számomra, hogy hogyan lehet ilyen módon büntetni. Előbbiek semmiképpen nem elfogadhatók egy pedagógusnál.
Sajnos az óvónőkkel való együttműködés lehetősége kudarcba fulladt az Önök esetében, ennek híján viszont nehéz megoldani a problémát. Mivel nem partner ebben a vezető sem, így sajnálatos módon kettő alternatíva marad: vagy hazaviszik ebéd után a gyermeket, megkímélve ezzel a kötelező alvás tortúrájától, vagy megpróbálják elfogadtatni gyermekükkel e kényelmetlen helyzetet. Próbálkozhat esetleg kislánya gondolatainak játékos elterelésével is, pl:
„ Van egy mesebeli, közös barátunk: Pompelempi Aladár, akiről minden alvás alatt kitalálhatsz egy mesét. Mondd el, ma mi esett meg vele?” Ezzel a játékos módszerrel talán sikerül kicsit elterelni gyermeke gondolatait a dermesztő óvodai valóságról, s e helyett saját, mesés világába menekülhet.