Négy éves kislányom tavaly szeptemberben kezdte az óvódát. Sajnos a reggeli elválások nem mennek zökkenõmentesen. Hisztibe, toporzékolásba és iszonyú sírásba torkollik az elválásunk. Sajnos ez óvódán kivül is elõfordul. Az óvónénik elmondása szerint az elválás után kis idõvel (kb 20 perc)abbahagyja a hisztit, és utána kapcsolódik a közös játékokba, és ha nem is a társaival de játszik. Az egyik óvónõt szereti, õ tudja is ezt az állapotot kezelni, de sajnos a másik óvónénit nem kedveli. Ha reggel õt pillantja meg még nagyobb pánikba esik. Reggeli ébredés után rögtön mondja, hogy nem szeret óvódába járni, mindig kérdezi, hogy még hány napot kell menni a héten. Nagyon aggódom, hogy nem érzi jól magát.
Sajnos ez év szeptemberétõl (többi társával együtt) átrakják egy másik csoportba (óvódai átalakítás miatt), ahol újra meg kell szoknia az új óvónéniket. Rájöttem kislányomnak fontosabbak az óvónénik, mint a játszópajtások. Félek folytatódnak a reggeli hisztik, amiktõl az új óvónéniknek is elmegy a kedvük. Mit tegyek, hogy megszokja az óvódábajárást?
Próbálkozzak új óvódával? Vagy irassam be egy magánóvódába, ahol kevesebb gyerek van, és esetleg több figyelmet tudnak neki szentelni?
Válasz:
Az óvodába való beszoktatás bizony sok esetben gondot és nehézséget okozhat.Az óvodán kívüli "hisztizés-toporzékolás" pedig a dackorszak egyik jellemzõ megnyilvánulási formája, mely kellõ türelemmel idõvel teljesen megszûntethetõ.Az óvodában tapasztalt beszoktatási nehézségekrõl az én egykori óvodás éveim jutnak eszembe,mikor is,-kislányához hasonlóan,-én is ordítva követeltem Édesanyámat.Pár hónapos küzdelmes elválás után kezdtem észrevenni, hogy csoportomban sok aranyos gyerekkel lehet barátságot kötni,kiváltképp Attilával, akivel rövid idõn belül szinte összenõttünk.Ezek után végképp elmúlt minden reggeli jelenet,Attila jött, kézen fogott és együtt mentünk be a terembe.
Mindenképpen azt javaslom, kérdésekkel és sok-sok beszélgetéssel irányítsa rá kislánya figyelmét egy-egy társára,az óvó nénik szeretetére.Kérdezgesse,mit játszott, kivel játszott, kit szeret a legjobban a csoportban, miért...stb.Elõbb -utóbb észreveszi gyermeke, hogy van miért és van kiért óvodába menni.Érdemes esetleg egy-egy kedvenc játékát már reggel elõre kikészíteniük az óvó néniknek, hogy nap elején egybõl lekössék a figyelmét, még mielõtt eszébe jutna sírni.
Az újabb várható változás (új csoport,új óvónõk) valószínûleg további nehézségeket fog okozni gyermekénél, de az említett módon reméljük, hamar megszûnnek majd a problémák.