5 éves kislányom vegyes korcsoportos óvodába jár. A nagycsoportosokkal külön foglalkozás nincs, a többiekkel is csak ú.n.tevékenységszervezés, ami azt jelenti, ha van kedve az elfoglaltsághoz akkor hozzákezd, ha nincs akkor nem. Azt hirdetik a gyereknek belülrõl kell fakadnia az érdeklõdésnek. A múltkori nyílt napon bementem az oviba éppen kifújt tojásból készítettek húsvéti csibét.Az asztal körül a gyerekek tömve voltak, a lányom a másik asztalnál rajzolgatott.Kérdeztem az egyik óvónõtõl miért nem készíti a lányom is a csibét. A válasz:nem volt hozzá kedve. Odamentem a lányomhoz is és tõle is megkérdeztem ugyanezt.Az õ válasza érthetõbb volt: mert nem fértem az asztalhoz.Odavezettem az asztalhoz és egy kis helyet kerítettem neki,de akkor nem volt aki megmutatta volna neki hogyan kell elkészíteni.Többször kérte az óvónõ segítségét, de mintha megsem hallották volna.Ezután körbe ülték a szõnyegen az óvónõt és igaz állításokat kellett mondani az mehetett öltözködni. Mivel lányom tudta , hogy tavasz van, sõt, azt is, hogy április és milyen nap, spontán kimondta, de ezt figyelmen kívül hagyta az óvónõ, mire egy másik gyereket felszólított, aki elismételte a lányom által mondottakat, igaz õ jelentkezett.Ezután kislányom végig jelentkezett mert volt még egy-két tippje az igaz állításokra, de az óvónõ a végére hagyta,mire szegény gyerek nem tudott mit mondani. Erre az óvónõ megkérdezte milyen névnap van, amit természetesen nem tudott megmondani.Teljesen felháborodtam. Azért is félek, mert szeptembertõl ketten lesznek nagycsoportosok, és nem kapják meg a megfelelõ felkészítést az iskolára. Mondokát, versikét alig tanulnak, a kis "mûalkotások" is eltûntek.
Válasz:
Bár levele nem érkezett meg teljes terjedelmében, a probléma mégis teljesen világos számomra. A levele elején említett tevékenységszervezés egy olyan jellegû kötetlen foglalkozást takar, mely megfelelõ motiváció és érzelmi ráhangolás után biz. tevékenységekre ösztönzi a gyerekeket.Itt kiemelkedõ szereppel bír a kezdeményezés sokoldalú, valóban motiváló jellege,így elérhetõ az, hogy minden gyermek kedvvel és örömmel akarjon bekapcsolódni a játéknak tûnõ, valójában nagyon is komoly fejlesztõmunkába.Saját munkám során igyekszem mindíg úgy irányítani a kezdeményezést, hogy minden gyermek érdeklõdési körét és egyéni fejlettségi szintjét figyelembe veszem.Így elvileg elkerülhetõ a céltalanul lézengõ, unatkozó gyermek.A nagycsoportosok iskolára való felkészítése elsõdleges feladat kell, hogy legyen,ennek érdekében célirányos,pontosan megtervezett fejlesztõmunkára van szükség. Véleményem szerint ez leginkább kötött, már kissé "iskolát idézõ" foglalkozás keretei között valósítható meg.Kislányával kapcsolatban nem tudom, hogy az óvó nénik milyen fejlesztõtervet dolgoztak ki, ez ügyben talán érdemes lenne náluk érdeklõdni,egyeztetni a tapasztalatokat,megfigyeléseket,valamint a felmerülõ kérdéseket,problémákat megbeszélni.Elképzelhetõ,hogy munkájuk talán kevésbé látványos, de hatékony.
A személyesen tapasztalt kételyek minél elõbb tisztázásra szorulnak, ezért, javaslom próbáljon beszélni errõl a pedagógusokkal.A tojásfestéssel kapcsolatos eset világosan rámutat arra, hogy a tevékenységek megszervezése során rendkívül fontos a megfelelõ tárgyi feltételek és körülmények megteremtése, melyek hiánya akár lehetetlenné is teheti az erdményes fejlesztést.Erre mindenképpen nagyobb hangsúlyt kell fektetni.A foglalkozásokon az egyéni bánásmódot kiemelkedõen fontosnak tartom, egyetlen gyermek sem kerülhet háttérbe, mindenki felé kellõ odafigyeléssel kell fordulni.A névnap kérdése pedig végképp nem tartozhat az ismeretanyag körébe.Azt javaslom ismételten, kérjen eligazítást az óvónõktõl a nagycsoportosokat érintõ fejlesztési tervet illetõen, õk minden bizonnyal készséggel megmutatják majd az éves tervet s eddigi eredményeikrõl, megfigyeléseikrõl is referálni fognak.(Én saját tapasztalataimat ún.fejlõdési naplóban szoktam rögzíteni.Ehhez hasonló dokumentum nyilván az óvó nénik birtokában is lesz)