Kedves Óvónő!
Kisfiam január végén tölti be a 6.-ik évet, így szeptemberben kezdte a nagycsoportot. Itthon semmi problémánk vele, egy aranyos kisfiú, akinek a játék még a legfontosabb. Természetesen ha én foglalkozom vele itthon legtöbbször nagyon ügyesen megoldja a feladatokat. Az oviban viszont állandóan csak panaszkodnak az óvónők, hogy akar vesz részt a foglalkozásokon, - mivel nálunk az oviban már nem kötelező a nagycsoportosoknak sem foglalkozást tartani, csak "kezdeményezhetik" ezt az óvónők - így hát Beni inkább nem vesz részt az ilyen jellegű dolgokban. (Szerintem az óvónők meg úgy vanak vele, ha nem akar, hát nem eröltetjük, legalább nem kell vele "nyüglődni") Ha tud is valamit, nem mer válaszolni, iszonyúan gátlásos, félénk, nagyon érzékeny.
Mindig azzal fenyegetnek, hogy még maradnia kell egy évet az oviban az imént felsoroltak miatt, és azért mert érzelmileg még mindig nagyon kötődik hozzám - at édesnyjához -. Elismerem, hogy nehezen barátkozik, nem igazán kedveli az idegen embereket. A rajzolás sem tartozik a kedvencei közé, de mint fent már említettem, idehaza semmi problémánk vele, sőt mivel két nagyobb testvére van - akik 18 és 14 évesek - szerintem sokkal többet tud, mint hasonló korú kis társai. Nagyon ügyesen számol, összead, a számítógépet, internetet kiválóan kezeli, az oviban mégis "kis bugyutaként" kezelik az óvónők. Nagyon jól tudom, hogy a félénksége, gátlásossága abból adódik, hogy állandóan velünk van, sajnos nincs nagyszülő, akire rábízhatnánk. Hogyan tudnék a kisfiamnak segítani abban, hogy legyőzze a félelmeit, a gátlásosságát.?
Nagyon várom mielőbbi válaszát!!!
Köszönettel: Dóri
Válasz:
Kedves Dóri!
Nagyon együtt tudok érezni kisfiával, tekintettel arra, hogy jómagam is sokáig meglehetően zárkózott, halk szavú emberke voltam. Sajnos nagyon gyakori, hogy az ilyen gyermekeket értékükön alul ítélik meg, rosszabb esetben beskatulyázzák , mivel kevesebbet szerepelnek, nem szeretik magukat „adminisztrálni” a nagyközönség előtt. Jómagam ilyen kis óvodásaimhoz még nagyobb figyelemmel, még jobban bátorítva szoktam közelíteni, melynek előbb-utóbb mindig beérik a gyümölcse.
Az óvodai tevékenységeknél az egyik legfőbb kérdés a motiváció milyensége, hiszen ezen múlik, hogy hány gyermeket és milyen mértékben tudnak tevékenységre ösztönözni. Érdeklődjön az óvónőktől, ez hogyan történt gyermeke esetében, konkrétan mire mondott kimondatlanul is nemet a fiúcska?
Annak megítélése pedig még nem „lejátszott meccs”, hogy óvodaéretté válik-e gyermeke, vagy sem! Ennek kritériumait, valamint a megfelelő fejlettségi szint elérését segítő fejlesztőjátékokat egyetlen kötetben megtalálja leírva „Játékos suliváró” c. könyvemben. Ajánlom szíves figyelmébe, mellyel sokat segíthet gyermekének! Amennyiben szakszerű iskolaérettségi vizsgálatok tükrében megállapítást nyer, hogy a gyermek nem iskolaérett, akkor se keseredjen el! A plusz egy éves óvodázás biztosan nem árthat meg a csemetének.
Kívánok sok sikert és eredményes iskola előkészítő munkát mindannyiuknak!
