Kedves Óvónő,
Kisfiam novemberben lesz 3éves. Szeptember eleje óta jár bölcsibe. 2éves korában történt Vele valami a játszótéren, ami után félt a gyerekektől. - valószínűleg meglökhette egy másik gyerek. Az azóta eltelt egy év alatt mára elértük, hogy félni ugyan nem fél, de nem szívesen játszik együtt velük. A bölcsödében is ez a probléma, szinte egész nap a kisszéken, vagy a gondozónő ölében ül, vagy követi őt. A másik probléma, hogy az idő múlásával nem, hogy kevésbé, de egyre hangosabban és hosszabban sír. Csak délig van bölcsiben, ebéd után elhozom, de ezt az időt majdnem végig sírással tölti. A gondozónők egyelőre türelmesek, megértőek vele. Február végén megszületik a kistestvére, kérdésem, mit tegyünk? Én is eléggé rosszul viselem a reggeleket, próbálkozzunk tovább, vagy várjunk jövőre az óviig és keressünk továbbra is közösen gyermektársaságot? Segítségét előre is nagyon köszönöm.
Válasz:
Kedves Levélíró!
Úgy vélem, gyermeke számára hasznosabb lenne, ha jövő őszig az édesanyja és a kistestvére mellett maradhatna. A bölcsődéztetésnek amúgy sem lenne sok értelme, hiszen jövőre újabb közösséget, nevelőket kellene megszoknia, az időközben megszülető kistesó okozta testvérféltékenység pedig bölcsi mellett csak fokozná a kitaszítottság érzését a fiúcskánál. Arról nem is beszélve, hogy míg a bölcsődében elsősorban gondozó munka folyik (a gyerekek ellátása, ápolása a fő feladat), addig az óvodában már pedagógiai szempontokra helyeződik a fő hangsúly. Úgy vélem, érdemes arra tartalékolni a beszoktatáshoz szükséges energiákat.
Az, hogy kisfia még pillanatnyilag felnőttcentrikus szemléletű, életkori sajátosság, s egyáltalán nem indokolja a kényszerű bölcsődéztetés szükségességét.
