Nagyfiam 4 éves, a pici lányom pedig 8 hónapos. Mindig is éreztem féltékenységet a nagyobb testvér részérõl, de eleinte kezelhetõ volt ez a dolog. Mikor Hugi megszületett, viszonylag enyhe formában nyilvánult meg. Gondolok itt arra, hogy, mikor pl. fürdetés volt, hiába próbáltam bevonni, olyankor tombolni kezdett, fel-alá rohangált a szobában. Ha valaki meg akarta nézni a picit, felhúzta a babakocsi "ernyõjét", hogy senki nem nézheti meg az õ hugikáját. Aztán ezek a dolgok valamelyest enyhültek. Próbáltunk vele sokat foglalkozni, rajzolni, festeni, meséltünk sokat. Késõbb már csak abban nyilvánult meg a féltékenység, hogy pl. ha a picit felvettük, akkor Õ is egybõl az ölünkbe akart ülni. Soha nem bántotta a húgát. Ott mertem vele hagyni bármikor.
Most viszont olyan méreteket öltött a féltékenysége, hogy nem tudom kezelni. Folyamatosan olyan játékokat játszik, aminek az a lényege, hogy Õ most "Hugitaposó óriást" épít, csapdát épít a picinek, és karjánál fogva akarja belevonszolni, üti a pici fejét a játékkalapáccsal és még sorolhatnám. Szinte mindegyik játékában benne van, hogy elpusztítjuk a hugit. Ezen kívül vannak apró kis "gonoszkodó" dolgai pl. a pici mászik, õ odamegy és kihúzza a kezét, vagy megfogja a ruháját, hogy ne tudjon menni. Mikor feláll a kicsi, olyankor leül mögé, és az ölébe ülteti, és lefogja. Hiába kértem, hogy ne tegye, mert nem bírja megtartani, és múltkor is nekiesett a szekrény élének. Gyakorlatilag nem merem két percre sem egyedül hagyni õket, mert féltem a kislány testi épségét. Ha egy pillanatra kimegyek a szobából, biztos, hogy meghallom a sírást, erre kisfiam kirohan: "Nem bántottam Lilikét!" Ilyenkor nem szólok neki, mert nem tudom cáfolni a dolgot, elvileg megszavazom neki a bizalmat, pedig tudom, hogy bántotta és azért sír. De soha nem kérdõjeleztem meg azt, amit állított.
Mai eset például az volt, hogy a picike elvett egy újságot. Természetesen enni kezdte, én elvettem tõle, erre kisfiam visszaadta neki. Hiába kértem, hogy ne adja oda a kicsinek, 3x adta neki vissza, egészen addig, míg el nem vettem tõlük végleg. Kockákból pisztolyt épített és a húgát lövöldözte vele. Próbáltam úgy tenni, mintha nem venném észre, nem szóltam. Figyeltem, hogy mit csinál. Elõször csak "lõtt rá", de miután látta, hogy nem reagálok, egészen belenyomta a kockát Hugi hátába, addig, amíg sírni nem kezdett. Ekkor már kénytelen voltam közbeavatkozni. Hiába foglalkozom folyton vele, hiába büntettem meg, hiába próbáltam elmondani, hogy mennyire szeretem, egyszerûen olyan, mintha a falnak beszélnék. Ha rászólok nem is reagál. Iszonyatosan hisztizik, pedig eddig nem volt ilyen. Folyton dacol, egyáltalán nem fogad szót. Este elküldtem fürdeni, nagy nehezen rávettem, beszaladt a fürdõszobába és ruhástul feküdt be a kádba. A türelmem egyre kevesebb, aminek folyton kiabálás a vége. Ettõl persze, még dacosabb a gyerek, és nincs kilépés ebbõl az ördögi körbõl. Az én idegeim már cafatokban lógnak, a nagyfiam hisztis és veri a kicsit, aki persze üvölt... és így telik a napunk. Nem akarja, hogy meséljek neki, már az esti mesét sem akarja, anélkül fekszik le. Pedig - komolyan mondom, és nem magyarázkodásképpen - sokkal többet foglalkoztunk vele mindenféle tekintetben. Emiatt is lelkiismeretfurdalásom van, mert kislányommal csak töredékét tudok foglalkozni, õ csak felnõ a nagy árnyékában, de nagyfiamnak ez is kevés. Mitévõ legyek?
Elnézést kérek a terjedelmes levélért, elõre is köszönöm válaszát: Tünde
Válasz:
Kedves Tünde!
A testvérféltékenység ilyen intenzitású megnyilvánulása valóban nem mindennapos dolog. Ön nagyon jól próbálta megközelíteni a problémát: még többet foglalkozni a nagyobb gyerekkel, sok-sok szeretettel, türelemmel. Érdekes, hogy a kisfiú még ennek ellenére is "lázad" testvérkéje ellen. Megoldást én a következõkben látok:
A legfontosabb dolog az lenne, hogy próbálja megszerettetni vele kishúgát. Erre az alábbi módokat tudnám javasolni:
- kapjon gyermeke egy "titkos levelet" a Hugi tündérkéjétõl. A tündér írja le, hogy a mai naptól varázs távcsövével fogja figyelni a kisfiút, akit kistestvére védelmezõjének nevez ki. Feladata, hogy szeretetével óvja meg minden bajtól. Ehhez titkos varázserõt is kap a levél megérintésével. Ha jól végzi el a hõsi feladatokat, jutalom meglepetést küld a tündér. (pl.: az ajtó elé rak egy új játékot.)
vagy:
- Hugi küldjön szeretet- ajándékot bátyjának egy kedves levél kíséretében. Írja le, mennyire szereti õt és örülne, ha testvére igazi nagyfiúként vigyázna rá ezentúl. Aranyos momentum lehet, ha a hugica kézlenyomatával történne a levél „aláírása”.
Ilyen és hasonló kedves üzenetekkel minden valószínûség szerint csökkenni fog a nagyobb testvér heves testvérféltékenysége, s elõbb-utóbb helyébe lép a féltõ-gondoskodó szeretet.