... teszi fel a kérdést Levélírónk, akinek 2 éves kislánya teljesen megváltozott a bölcsõdekezdés és kistestvére születése óta.
Üdvözlöm!
Kérdezni szeretnék Öntõl. Kislányom 2 éves. Eddig kiegyensúlyozott, okos érdeklõdõ, vidám beszédes kislány volt, aki keveset sírt és hisztizett. Most teljesen más... Hisztizik, mindenért sír, semmi nem jó. Most kezdtük a bölcsödei beszoktatást. Nemrég született kistestvére-1 hónapja-de ezt az akadályt zökkenõmentesen vettük.(itthon volt velünk játszottunk sétáltunk együtt. Amikor a kicsi szopizott közben játszottunk, olvastunk. Sokat szeretgetem, és a kicsit elõtte nem szeretgetem.) Most viszont "gond" van Vele. A beszoktatás alatt vidáman ment bölcsibe. Most sír, hisztizik ha menni kell. Ha kérdezem mi a baj miért nem akar menni, akkor azt mondja, hogy azért mert sokan vannak a bölcsibe. (beszoktatást apával volt) Ott viszont játszik. Mikor apa, anya hiánya van akkor a gondozó nénihez bújik, ott megvigasztalódik. Este mikor hazaér akkor csak az Vele foglalkozom. De egész este hisztizik sír, semmi nem jó. Mindjárt aludni akar menni. Ha apának valami dolga van és elmegy akkor sír, hogy apa ne menjen el, nálam nem vigasztalódik meg.Aggódom, hogy többet ártottam Neki mit jót okoztam. Nagyon rossz és nagyon bánt a dolog.
Úgy érzem elrontottam, hogy bölcsõdébe adtam.
Fog változni a helyzet? Mit csináltam rosszul? Miben változtassunk?
Válasz:
Kedves Levélíró!
Kislányánál minden jel szerint a testvérféltékenység okozza a fõ problémát. Talán úgy érzi, anyukája már nem szereti õt annyira, hiszen "felcserélte õt egy másik gyerekre", akivel jobban érzi magát otthon. Ezt támasztja alá az édesapához való erõsebb ragaszkodása is, hiszen vele kapcsolatban nem érzi úgy, hogy "elárulta õt". (Elõbbiekben természetesen a gyermeki gondolkodásmódot, és nem a valós helyzetet próbáltam tükrözni)
Nem volt szerencsés, hogy a bölcsõdei beszoktatás és a kistesó születése éppen egy idõre esett, kislányának túl sok lelki teher volt ez egyszerre. Mit lehet hát tenni? Ha megoldható, mindenképpen a bölcsõde hosszabb-rövidebb felfüggesztését javasolnám, hiszen így nem érezné azt a kislány, hogy kistesója "kiszorította õt a családból". Mikor szemmel láthatóan helyreállt a béke a kis lelkében, csak akkor kezdeném újra a bölcsõdét. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról a tényrõl, hogy a 3. életévig a gyermek legfõbb érzelmi támasza az édesanyja, s ilyen korban sokkal inkább rá, mint az egyéb kortársi kapcsolatokra van szüksége. Közösségi életre való igénye legkorábban óvodás korban jelentkezik, így azzal sem lenne semmi probléma, ha legközelebb csak az óvodában folytatná a gyerektársaságba való beilleszkedést.