Levélírónk 2,5 éves kisfia nehezen éli meg lelkileg, hogy kisöccse születésével osztoznia kell szülei törõdésén, szeretetén. Ennek újabb és újabb, - ahogy Levélírónk fogalmaz, - „rosszalkodással“ ad hangot a gyermek. Mi a teendõ? Hogyan szüntethetõ meg a probléma?
Jó napot kívánok!Most született meg a második kisfiam,a nagyobbik 2,5 éves.a kérdésem az lenne,hogy miként tudnám a nagyobbikat lefoglalni?Vagy egyáltalán "leszoktatni" a rosszaságról?Amióta megszületett Máté egyáltalán nem fogad szót.Tudom ez részben az új helyzet miatt alakult ki,de a párommal már teljesen tanácstalanok vagyunk.Köszönöm
Válasz:
Kedves Levélíró!
A testvérféltékenységbõl eredõ viselkedési problémák nem tekinthetõk „rosszaságnak“. 2,5 éves kisfia azért eszel ki újabb és újabb csínytevéseket, hogy ezzel felhívja magára a figyelmet: „Hé, én is itt vagyok ám, nem csak az öcsi!“ Ezt a következõképpen lehet eredményesen megoldani: a pici mellett is szakítsanak idõt arra, hogy napi rendszerességgel (!) foglalkozzanak, játsszanak a nagytesóval! Az édesanya szerepét itt külön is kiemelném, hiszen az Önnel való játék felértékelõdött a nagyobbik fiúcska számára. Ha azt látja, hogy anyunak nem csak a kisöcsi, de õ is ugyanolyan fontos, a vele való játékra is minden nap szán idõt, akkor egészen biztosan megbékél majd. Fontos, hogy ezek a közös játékok csak anyuról (vagy apuról) és a fiúcskáról szóljanak, amit tanácsos a pici alvási idejére tervezni. Két szoptatás között be lehet iktatni egy kis mesélést vagy építést, esetleg gyurmázást is, ami óriási lelki megtámogatást jelent a fiúcskának. Magam is így tettem annak idején, amikor 2,5 éves kislányunk mellé megszületett a kisfiunk is. Az egyik ilyen gyurmázás során felsírt a picur, én kénytelen voltam félbeszakítani a tevékenységet, mire a kislányom mérgesen megszólalt: „Nimródka menjen vissza a pocakba!“ A testvérféltékenység aztán ennyiben ki is merült, mert a napi játékkal maximálisan kárpótoltam õt. Kívánom, hogy Önnek is alakuljon ugyanilyen gördülékenyen a csemeték egymásra hangolódása. :)