Kislányom márciustól jár óvodába. Az óvónénik elmondása szerint talpraesett, szerepelni szeretõ kislány. Volt. Júniusban megszületett a kistestvére. Egyrészt már az nagy trauma volt neki, hogy 5 napra eltûntem az életébõl a szülés után (szerintem ez lehet a nagyobb gond), valamint a szokásos féltékenység is jelen van. Azóta a cserfes, mindenkivel rögtön barátkozó leányzóm visszahúzódóbb lett. Eddig gond nélkül szervezhettek a nagymamák neki programot nélkülünk, más anyukákkal baj nélkül elvolt a játszótéren, amíg én felugrottam pár percre otthonfelejtett dolgokért, most ha minket (apját, engem) nem lát, akkor iszonyú sírásban tör ki, és rábízni senkire sem lehet. Szeptembertõl az óvodában is gond volt, gyakorlatilag újra be kellett szoktatnunk, de ez már szerencsére nem probléma, az óvó nénijeit nagyon szereti. Ami az óvodában még aggaszt, az az, hogy az óvó néni elmondása szerint a kisányom a foglalkozásokon a tavalyi évadban mindig jelentkezett, nagyon aktív, szerepelni vágyó gyerek volt. Az idén pedig ha felkérik, szívesen szerepel, de magától nem jelentkezik semmire.
Az a kérdésem, hogy ezek természetes dolgok-e ilyen élethelyzetben, és majd maguktól elmúlnak, vagy vegyem igénybe pszichológus segítségét
Elõre is köszönöm a válaszát.
Válasz:
Kedves Levélíró!
Levele alapján nem tartom annyira tragikusnak a helyzetet, hogy azonnal gyermekpszichológus segítségét vegyék igénybe. Elõtte érdemes lenne az alábbi "házi" módszereket kipróbálni, amelyekkel (véleményem szerint) nagy eséllyel megoldódhat a probléma. A fõ gond minden valószínûség szerint, ahogy Ön is gondolja, a testvérféltékenység. A gyermek félti eddigi pozícióját, hiszen jelen pillanatban fõként a kistesó körül forog a világ. A gyermek emiatt dacos és szorongó lett. E lelki konfliktust két módon lehet hatékonyan oldani:
- A szülõk (különösen az édesanya) a lehetõ legtöbbször adják jelét, hogy a nagyobb gyermeknek is kitüntetett helye van a szívükben. Pl: minden nap legyen(ek) olyan program(ok), amikor "csak az övé" apa ill. anya. Igyekezzenek minél többször kidomborítani a kislánynak, milyen jó, hogy õ már ilyen nagy és okos. Mondják el, hogy a pici még nem tud olyan sok mindent, mint õ, de a nagytesó megtaníthatja neki. A lehetõ legtöbbször találjanak alkalmat arra, hogy a nagyobb gyermek erényeit kiemeljék a kicsivel szemben. ( Mivel a picur ezt még nem veszi zokon, így ez nem lehet probléma.)
- Igyekezzenek megszerettetni a kicsit a leánykával. Ezt a legkülönfélébb fortélyokkal lehet elérni, mint pl: ajándékot küld a picurka a nõvérének. Aranyos lehet, ha mellé egy kedves levelet is írunk a kicsi nevében, aki a tenyérlenyomatával "hitelesíti" az írást. Néhány ilyen alkalom után a nõvérke ellenállása csökkenni fog, és reményeim szerint minden visszatérhet a régi, jó kerékvágásba.