Nagyobbik gyermekemet 2 és fél évesen adtam be bölcsõdébe, mivel nagyon vágyott gyermekek közé. Ott nagyon jól érezte magát, csak egy gond volt, hogy nagyon ritkán vitték ki õket friss levegõre. Mivel mi kertes házban lakunk, így azelõtt mi minden nap voltunk kint. Gyermekem elég talpraesett és önálló, ezek után mindig kérte a gondozónõket, hogy menjenek ki az udvarra. Ezt sajnos nem tudták teljesíteni. Így amikor a kisfiam betöltötte a harmadik évet, azt tanácsolták, hogy vigyem át óvodába, mivel ott minden nap kiviszik õket, még esõben is.
Így átmentünk az óvodába. Sajnos. Alig járt egy hónapja amikor az óvónõk arra kértek, hogy vigyem el gyermekemet pszichológushoz, mivel hiperaktív tüneteket produkál. Pl. forog, nem azt csinálja amit a többiek, nem alszik, a mozgása kissé bizonytalan. Ezek a dolgok teljesen megleptek mivel gyermekem képes tízszer is kirakni a kirakós játékot egymás után, egy órát is nézeget egy könyvet, odahaza soha nem kell altatni, magától elalszik délben is és este is. A mászóka legtetejére mászik, minden gond nélkül, ahova csoport társai közül senki sem. Ezek után teljesen kétségbe estem. Egy ismerõs szakember segítségét kértem, aki eljött otthonunka és megfigyelte gyermekemet, s megnyugtatott, hogy a gyerekkel semmi baj nincs, csak annyi hogy odahaza “túl jó dolga van”, s meg kell szoknia a kinti környezetet is.
Ez az óvoda sajnos olyan problémás gyerekkel van tele, akik sajnos nem a legjobb családi háttérrel rendelkeznek. S ahogy a gondozókat megfigyeltem nem igazán érzik magukat motiválva, hogy változtassanak valamit is a helyzeten. Reggel 30 gyerekkel egy óvónõ van, igaz hivatalosan 2, de õ délután jön, a dadák pedig két csoport között ingáznak. Illetve ami a gyermekemet is zavarja, hogy a harminc gyerek üvöltése mellé még bekapcsolják a magnót is, így olyan irdatlan zaj van ahol a saját hangját sem hallja az ember. Amikor ezt szóvá tettem, azt válaszolták, hogy megszokják a gyerekek és észre sem veszik.
Ezek után az lenne a kérdésem, hogy esetleg nem kellene-e átvinni egy másik úgymond jobb óvodába a gyereket, ahol veszik a fáradságot hogy megismerjék õt, vagy tényleg forduljunk pszichológushoz?
Válaszát elõre is köszönöm.
Válasz:
Kedves Anyuka!
Levelében több lényeges problémát is fölvet, ezért az alábbiakban megpróbálok sorban minden kérdésre válaszolni.
Az óvodai munkarenddel kapcsolatban nyilván nem tudja, hiszen nem szakmabeli, hogy az óvodapedagógusok váltott mûszakban (délelõttös és délutános rendben) dolgoznak. A napnak bizonyos szakában (délelõtt kb.10-11-tõl az altatás kezdetéig) mindkét óvónõ egyszerre van a gyerekekkel. Ez azért is fontos, hiszen ebben az idõtartamban olyan tevékenységeket végeznek a gyerekek, amihez elengedhetetlen legalább két pedagógus jelenléte.(pl.:udvari játék, ebédeltetés...stb.) A dajkák beosztásánál általánosan elterjedt, hogy egy-egy személy két csoportot lát el a saját délelõtti vagy délutáni munkaidejében. Hogy a személyi feltételek nem kielégítõek (ti. hogy kevés a pedagógus és a dajka harminc kis óvodásra),ez semmiképpen nem róható föl az óvodának, sokkal inkább a mai nehéz közoktatási helyzettel magyarázható.
Rátérve gyermeke problémájára, én a következõket javasolnám. Kérje meg gyermeke óvónõit, hogy egy nyílt nap alkalmával Ön is beülhessen a csoportba és megfigyelhesse a kicsit óvodai környezetben is.Így talán közelebb kerül a megoldáshoz. Elképzelhetõnek tartom, hogy esetleg unatkozik gyermeke, nincs megfelelõ tevékenységekkel lekötve. Az is lehetséges, hogy a csoport számára adott közös feladatok számára már túl egyszerûek, nem jelentenek neki kihívást.Ilyen esetben az egyéni, differenciált feladatvégeztetés lenne az ideális.Harminc fõnél viszont ez tényleg nehezen kivitelezhetõ.
Az óvónõk által leírt problémákra mindenképpen érdemes odafigyelni, amennyiben ezek valóban helytállónak bizonyulnak, hiszen a forgás, koncentrációzavar...stb. számos,igen komoly okra vezethetõk vissza. Kérem ezért, ha valóban fennálnak ezek a gondok, mindenképpen forduljon egy nem ismerõs, hanem egy bizonyosan objektíven értékelõ szakemberhez.
A magas létszám sajnos sok probléma forrása lehet egy óvodai csoportban, ezért sokan választják a kisebb létszámú, differenciáltabb nevelésre lehetõséget adó magánóvodákat. Lehet, hogy gyermekénél sikerrel járna ez a változtatás.
Mielõtt azonban elszánná magát erre, feltétlenül menjen el az említett nyílt napra és szükség esetén konzultáljon egy pszichológussal!
Bízom benne, hogy válaszommal segíteni tudtam Önnek és gyermekének!
