Már nem elõször kérem a véleményét. Legutoljára a kis létszámú magánbölcsi, vagy a nagyobb létszámú önkormányzati ovi között nem tudtunk dönteni. Akkor Ön azt javasolta talán inkább az ovit próbáljuk meg. Így is lett, kisfiam holnaptól ovis lesz.
Csak van egy kis problémám. Kisfiam idõnként, számunkra teljesen váratlanul és ok nélkül "odacsap". Nem tudtunk rájönni, hogy ezt mi válthatja ki, semmiféle változás nem érte, nincs feszült hangulat itthon, verni sem szoktuk...
A legutóbbi eset úgy történt, hogy joghurtot kért a hûtõbõl. A nagyi mondta, hogy rögtön adja. Peti felkéretszkedett a pultra s a mig a nagyi bontotte fel a dobozt egy mûanyag kanállal a kezében úgy fülön találta szegényt, hogy még a vér is kifakadat a fülébõl.
De hasonló eset volt amikor mesét olvastam neki, s egyszer csak arcon talált. Láttam, hogy nem szándékosan az arcomba vágott, egyszerûen csak meglendítette a kezét s engem pont arcon talált. Eleinte úgy fogtam fel, hogy lehetséges hogy ez véletlen, de a legutóbbi eset alapján, már kizárt dolognak tarom a véletlenséget.
Nem szoktam megverni az ilyen esetek után, viszont mindig nagyon összeszidom és mondom, hogy ez a másiknak fáj.
Mi lehet ez a jelenség nála? El fog múlni magától?
Nem tudom kivédeni, mivel teljesen kiszámíthatatlan, sem dühöngés, sem sikertelenség sem hiszti nem elõzi meg, ambõl egy esetlegs "kitörésre" számíthatnék.
Már elõre félek, hogy ez az oviban is folytatódik és esetleg felerõsödik. Közöljem az elején az Óvónõkkel vagy inkább ne adjak negatív képet már az elsõ héten Petirõl?
Ha van javaslata, hogy mi okozhatja és mit tehetnék ellen kérem írja meg.
Köszönettel: Andrea
Válasz:
Kedves Andrea!
A kisgyermekkori agresszió esetében támadó, ill. védekezõ jellegû agressziót különböztethetünk meg. Peti megnyilvánulásai az elõbbi csoportba tartoznak. Ennek oka lehet pl. egyfajta frusztráció, a nagymama esetében az, hogy várnia kellett a joghurtra. A türelmetlenség-kiváltotta pofon nagyságáról pedig egészen biztosan nincs fogalma a gyermeknek. Természetesen semmi nem adhat alapot az ilyen erõteljes megnyilvánulásokra, ezért a következõt javaslom: ha újra kezet emel Önökre a gyermek, azt határozottan utasítsák el. Nem kell kiabálni, veszekedni (agresszióval agresszióra válaszolni nem tanácsos), hanem nyugodt, de félreérthetetlen hangon és jelentõségteljes gesztusokkal adja a tudtára, hogy ez nem csak, hogy fájt, de szigorúan tilos is. Fontos, hogy a gyermek minél hamarabb értse meg, hogy kezet emelni senkire, semmilyen indokkal nem szabad! Miután a fentiek szerint lereagálta a dolgot, hagyja magára a gyermeket, lehetõséget adva neki arra, hogy feldolgozza magában a tiltás jelentõségét. Elképzelhetõ, hogy ez ellen dacos sírással, kiabálással próbál majd harcolni, ám errõl semmiképpen ne vegyen tudomást! Amint azt látja a gyermek, hogy tiltakozásának nincs foganatja, abba fogja hagyni. Egy-két ilyen alkalom után az agresszió remélhetõleg meg fog szûnni.
