Egy édesanya aggódva tapasztalta, hogy 4 éves kislánya semmilyen körülmények között nem akar megszólalni az óvodában, ahová második hete jár. A némaságba burkolózó kislány otthon beszédes, kommunikatív. Mi állhat a háttérben?
Kislányom két hete kezdett óvodába járni. Most négy éves. Sajnos, az óvodában egy szót sem szól. Ha kérdeznek Tõle valamit, akkor csak nézz a kérdezõre, legfeljebb bólintással jelez. Korábban családi napköziben töltött egy évet, ott is inkább a szótlanok közé tartozott, csak néha-néha szólt az ott dolgozókhoz. Otthon és általában bárhol, amikor mi, a szülei is Vele vagyunk egyfolytában beszél. Szókincse nagy, imádja a meséket "felolvasni" a könyvekbõl, rengeteget foglalkozunk Vele és igényli is a folyamatos foglalkozást, állandóan jókedvû, mosolygós, kiegyensúlyozott, ismerõs gyerekekkel beszélget, játszik.
Felkerestem emiatt korábban már egy gyermekpszichológust. Ott az derült ki, hogy én, az anyukája szorongok, s ez a szorongás az, ami gátolhatja a kislányunk beszédét. Kezelésként a Bach-virágterápiát alkalmazták nálam. Eredményeként a kislány még beszédesebb, még vidámabb, cserfesebb lett otthon...Olvastam a mutizmusról is, mert a tünetek egy része (óvodában nem beszél) ránk illik, de szeretném megkérdezni az Ön véleményét is. Köszönöm szépen a segítségét.
Válasz:
Kedves Anyuka!
Igen, elképzelhetõ, hogy kislányánál szelektív mutizmusról van szó (ebben az esetben nem mindig és mindenkivel szemben, csak bizonyos helyzetekben burkolózik mély hallgatásba), bár én inkább a beszoktatási nehézségekre gyanakodnék. Mint írja, a családi napköziben már néha-néha szólt a környezetéhez, ami azt jelzi, hogy miután feloldódott, hajlandó volt óvatosan, fokozatosan (!) nyitni környezete felé. Feltételezem, hogy az ottani nevelõk megértéssel és türelemmel kezelték a problémát, nem kényszerítették beszédre a gyermeket, aminek nyomán szépen kezdett feloldódni a leányka.
Úgy vélem, a jelenlegi óvodában is hasonlóképpen kellene közeledniük gyermeke felé az óvónõknek. Sohasem kényszerítve a beszédre, a nyilvánosság elõtti megnyilatkozásra, sokkal inkább tiszteletben tartva, hogy kislánya még nem oldódott fel. A megoldás kulcsa tehát, úgy vélem, a sikeres beszoktatásban van, ez kellene, hogy legyen az elsõ lépés. Ha a pedagógusok, dajkák is barátsággal, megértéssel és maximális türelemmel fordulnak gyermeke felé, egyre OTTHONOSABBAN fogja magát érezni, ergo egyre jobban feloldódik. Az otthonos szót szándékosan emeltem ki. Úgy vélem ugyanis, hogy ha az otthoni elfogadó, meleg légkörhöz hasonló környezet veszi körül az óvodában is, az otthonihoz hasonló válasz magatartás váltható ki a kislányból. Azaz: kommunikatív, beszédes énjét ott is meg fogja mutatni.
Ehhez elsõsorban az óvónõk aktív együttmûködése szükséges, javaslom, kérje segítségüket!
