Levélírónk problémáját egy korábbi levélben ismerõse vázolta fel, ám az erre kapott szakértõi válasszal (2012.10.08.) az érintett szülõ nem értett egyet.
Agresszió az ingatag családi élet nyomán c. írásra egyszerûen nem tudom megállni hogy ne írjak.
Én vagyok az édesanya,és igen.Elgondolkodtam.Le is döbbentem a válasz nyomán.
Ez a kép rólunk egy igen egyoldalúan felállított "diagnózis".
Gyermekem és köztem több mint jó a kapcsolat.Többet foglalkozom vele mint azok a szülõk akikkel nap mint nap találkozok,és roppant elfoglaltak a munkájukkal,és egyébb fárasztó tevékenységeikkel.
A helyzet az,hogy a kisfiamat aki most kezdte az ovit, gyõzködni kellett hogy a szóban forgó oviba járjon.A beszoktatás idõszak alatt(ami még egy elég kényes és érzékeny idöszak) a 3.héten(! )már viselkedés zavarra célozgattak.Szerintem csak arról van szó,hogy gyermekem nem illik a rendszerbe,a "kezelhetõ"gyerekek közé.Nem is érzi jól magát.A harapás azóta is fennáll (-bár az elsõ héten rekordokat döntött,valami nagyon nem volt jó...)
Többször is megbeszéltük,ha gondja,baja van,szóljon az óvónéninek!Ne így oldja meg.Ez így nem helyes.
De az éremnek 2 oldala van.
Napokban is azzal fogadott az óvónéni,hogy menjünk pszichológushoz,mert nem érti mi lehet a gyermekkel egyszer csak fogja magát és harap,semmi elõjel vagy haragos megnyilvánulás nélkül.
...
Azért én megkérdeztem,mi történt, a kisfiamtól.Elvette a bizonyos 5 éves nagylány a játékot tõle,és kijelentette,hogy nem játszhat vele.
Persze a harapás és másnak fájdalmat okozás nem megoldás.De vajon rá,figyelnek?Amíg még el lehetne csípni a konfliktust,és helyes mederben levezetve megoldást találni,olyankor hol van az óvónõ?
Az óvodaváltásra azért gondoltam,mert tudtam melyik oviba fogunk tartozni,így végeztem némi "felmérést" az odajáró gyermekek anyukáin,kikérdeztem a véleményüket,és azt kell mondjam rettegve vártam az ovikezdést,mert sok rosszat hallottam 85-15% arányban.Volt olyan anyuka aki képes volt az utolsó évben átvinni a gyermekét egy másik oviba,mert neki akkor hullott le a rózsaszín lepel.És ezek a jelek csak megerõsítenek ebben ami most épp velünk történik.Egyébként sokat dicsérik is õt mert nem csak harapni tud.De ezen nem tudnak napirendre térni.Én meg szeretném ha a boldogságtól sugározna a gyermekem mikor az oviban van,és nem menne át "ámok"-ba mikor megyek érte és kijön az ajtón,mintha büntetne ezzel amiért ott hagytam.(ezt érzem)
Hát ennyit dióhéjban.A boldog gyermek nem piszkálódik.
És itthon nem csinál ilyet,és a barátaival sem.Örülnék a véleményének,és valószinûleg meglátogatjuk a pszichológust is,nem szeretnénk erre lelkileg rámenni.
köszönöm.
Válasz:
Tisztelt Levélíró!
Bár levelében mellõzte a megszólítást, ami, véleményem szerint, a kölcsönös tisztelet alapja, feltételezem, hogy hozzám címezte sorait. Levele meglehetõsen nagy belsõ feszültségrõl, bizonytalanságról, ám ugyanakkor tenni akarásról tesz tanúbizonyságot.
A feszültség, feltételezem, az egyedülálló édesanya nehéz helyzetébõl ered, mint arról korábbi „megbízott levélírója“ írt már. Nem lehet könnyû ez a helyzet, ami feltételezhetõen közrejátszik a gyermek agressziójában is, ám, mint írja, az éremnek két oldala van. Ez feltétlenül így van. Ott van ugyanis az érem másik oldalán a többi, agressziótól és harapásoktól rettegõ gyermek és szülõ, akik igenis joggal féltik a saját gyerekeik testi és lelki egészségét. Boldog, kiegyensúlyozott gyermeket szeretne látni? Biztosíthatom, a többi szülõ is. Ön is joggal várná a helyzet megoldását fordított esetben, ha újra és újra az Ön fia lenne az elszenvedõ.
Az elkövetett durvaságok, így vagy úgy, de megoldást kívánnak, ezért pedig Ön, mint szülõ tehet a legtöbbet. (Nyilván az óvónõknek is megvan a maguk felelõssége és hibái, de az ovit megelõzõ, már bölcsiben is fellelhetõ problémák arról tanúskodnak, hogy a fõ gond nem intézményi szinten lehet.) A rekord mennyiségû harapás, illetve a bárminemû sérelemre való agresszív válasz nem elfogadható egy közösségben. Akár elvette a játékát a nagy 5 éves, akár nem, a sérelmeiért nem szabad így elégtételt vennie. Ha a gyereknek problémája van, meg kell tanulni kezelni, ebben pedig sokat segíthet a gyermek pszichológus. E szakember mind Önnek, mind fiának hathatós segítséget tud nyújtani a problémák megoldásában.
