Egy aggódó, megoldást keresõ nagymama kérte Szaktanácsadónk segítségét közel 4 éves kisunokájával kapcsolatban. A kisfiú gyakran viselkedik erõszakosan, agresszíven, amit ki így, ki úgy próbálna kezelni. Mi a helyes út?
Tisztelt Ovónõ! Fiúunokám, aki egyke nov.-ben lesz 4 éves.Minden tekintetben átlagos,a korának megfelelõ személyiséggel bír.Kivéve a kiszámíthatatlan idõközben elõbújó agresszivitását. Ilyenkor ordít, üt, rúg,köpköd, fõleg akkor, ha valamiben ellentmondanak neki. 2 éves korától fél napra, 3 éves korától teljes idõben jár bölcsibe. Az évzáró rendezvényen férjemnek, (nagypapának) azt mondták a gondozónõk, ha nem "fogják meg a gyereket baj lesz". A lányom nagyon türelmes az unokámmal, a végsõkig próbálja meggyõzni, engedi alkudozni. Ha már nincs más megoldás, és elkezdi a hisztit, beteszi a szobájába a kisfiút, de mostanában az is nehéz, mert tör-zúz. Az utolsó néhány alkalommal már kénytelen volt ráütni. Vejem inkább nem konfrontál a gyerekkel. A férjem, és a rokonok szerint sokkal szigorúbban kell vele bánni, ha üt, vissza kell ütni, több szabályt kell felállítani, mert nagyon el van kanászodva. Szerintem a lányom jól csinál mindent, a verést ellenzem, változatlanul türelmesnek kell lenni, majd jobb lesz késõbb. Unokám nehezebben kezeli a konfliktusokat. Egy-egy ilyen alkalom után nagyon kedves, próbálja kompenzálni a történteket. A család teljesen kiegyensúlyozott, a szülõk szertik egymást. Kérem a tanácsát, hogy ez mennyire kirívó viselkedés, vagy kell-e valamilyen pszichológust felkeresni a kérdésenmmel.Válaszát várja egy õrlõdõ, aggódó nagymama.
Válasz:
Kedves Nagymama!
Az agresszív megnyilvánulásokat kellõ határozottsággal, ám sohasem durván kell kezelni. Mint azt már annyiszor leírtam, agresszióra agresszióval válaszolni a lehetõ legnagyobb hiba, amit el lehet követni. Azonban a ráhagyó, liberális, túlzottan engedékeny nevelési stílus szintén nem elfogadható. Gondoljuk csak át, vajon miért tombol egyre hevesebben a kisfiú, miért él egyre intenzívebben ezzel a zsarnoki módszerrel? Mert látja, hogy VAN EREDMÉNYE. Ha azonban azt látja, hogy minden igyekezete ellenére sem tud zsarnoki módon irányítani, akkor õ is keresni fogja az együttmûködés lehetõségét. Mi hát a tanácsom? Ha ismét erõszakosan, agresszíven lép fel a gyerek, azt a legnagyobb határozottsággal utasítsák el. Nem kell ( és nem is szabad) rácsapni a fenekére, egy szigorú nézés és egy-két rendreutasító szó sokszor sokkal hatásosabb. A kisfiúnak meg kell értenie, hogy ez a fajta magatartás nem elfogadható, és Önök csak akkor hajlandóak "tárgyalni" vele, ha õ is más hangot üt meg szüleivel szemben. Ha továbbra is dacol, hisztizik, akkor a jelenet befejezõdéséig egészen egyszerûen ne vegyenek róla tudomást. Mikor megnyugodott, akkor és csak akkor kezdjenek el beszélgetni vele, ill. keresni a mindenki számára elfogadható megoldásokat.
Ha azt tapasztalják, hogy a dühkitörések során a gyermek netán ön-, és közveszélyesen cselekszik, mindenképpen kérjék gyermekpszichológus segítségét!
