Levélírónk gyermeke: Dani, és testvérének fia: Ádám nem csak egymás mellett laknak, de közös óvodai csoportba is járnak. A két család merõben eltérõ nevelési elveket vall, ezért sok súrlódás van köztük. Mi lehet a megoldás?
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 3,5 éves nyugodt, érzékeny, kreatív gyerek, egyedül is jól feltalálja magát a játékban. Dani novemberben kezdte az ovit együtt a szeptember óta vele egy csoportba járó unokatestvérével, Ádámmal. Mivel nõvéremékkel ikerházban lakunk és fiaink is sokat játszottak együtt, jó megoldásnak tûnt a közös óvoda, közös csoport. A két kisfiú teljesen más személyiség és a közös játékban ez egyre inkább kiütközik. Az óvónõk is mondták hogy Dani szereti a zenés, tornás foglalkozásokat, kézmûves játékokat, amikor látja a kezdeményezést, rögtön megy, de Ádám visszahúzza nem engedi menni, Dani „engedelmeskedne” neki ha az óvónõk nem avatkoznának közbe. Ádám erõs akaratú, verekedõs, állandóan irányítani akaró kisfiú. Sajnos a szülei olyan meséket mutatnak neki ami nem neki való, ez látszik a játékán, amikor az agresszív verekedõs jeleneteket játssza el gyakran az én fiamon, aki ebben nem akar részt venni. Unokatesó gyakran piszkálja, üldözi, hiába mondja a fiam, hogy nem akarja azt játszani. Ha valamiben a Dani ellentmond neki, rögtön ráüt, de gyakran látom, hogy „csak úgy, ok nélkül” (nevetve) akár hátba vágja a fiam. Mi elvetjük a verekedést, nõvéremék sajnos a „fiús” dolognak tartják és nem kezelik következetesen. Mivel egymás mellett lakunk nem tudjuk elkerülni a gyerekek közös játékát (fõleg az unokatesó ragaszkodik, mert nehezen tudja egyedül lekötni magát). Ha fiaink között konfliktus van unokatesó üt, a fiam meg sírva rohan hozzám. Nõvéremék szerint meg kellene védenie magát nem nekem közbeavatkozni. Hozzá teszem igyekszem hagyni a gyerekeket megoldani a dolgaikat, amikor látom a konfliktust elõbb megállok és megvárom meg tudják e oldani (sajnos ritkán, de azért olyan is van hogy igen) ha nem boldogulnak besegítek mindkét gyereknek, mert úgy gondolom ebben a korban még sokszor tanulniuk kell kezelni a ’nézeteltéréseket”. A nõvéremékkel teljesen más nevelési elveket képviselünk és sajnos nem tudtuk megbeszélni a problémát.
Abban kérnék tanácsot, hogyan kezeljem ezt a helyzetet, hiszen így együtt lakva nem tudjuk õket elkerülni. Verekedésre nem akarom buzdítani, de szeretném ha megtudná védeni magát és nem mindig sírva futna hozzám. Már odáig jutottam, hogy ilyenkor arra buzdítom üssön vissza, megvédve ezzel magát, de erre Ádám bevadul és elfajul a helyzet. Nõvéremék Danit „anyámasszony katonájának” tartják és nem értik meg hogy nekik kéne a fiúk e fajta viselkedését korlátok közé szorítani. Ádámon kívül fog még ilyen gyerekkel találkozni Dani és nem mindig vagyok ott. Hogyan tudnám megtanítani megvédeni magát, mi a helyes viselkedés ha ráütnek vagy piszkálják? Ráadásul elõfordul, hogy Dani a húgának (2 éves) "adja vissza" amit Ádámnak nem mer.
Köszönettel: Anyuka
Válasz:
Kedves Anyuka!
Megértem a problémáját és tökéletesen egyetértek Önnel a gyermeknevelési elveket illetõen. Azaz egy valamiben mégsem: semmilyen körülmények között nem szabad arra buzdítani a gyermeket, hogy üssön vissza. (Ezt igazolja Ádám válaszreakciója is.)
Mit lehet hát tenni?
Mindenek elõtt üljön le beszélni a testvéréékkel, s mondja el nekik õszintén problémáját. Ne általánosságban beszéljen a nehézségekrõl (pl: Ádám verekedõs, stb.) hanem konkrét eseteken keresztül mondja el, Ön miben nem ért egyet és mit csinálna másként. Persze nem lehet a szülõket átnevelni, de ha tapintatosan próbálja megértetni velük, hogy ezt vagy azt Ön nem így, hanem úgy csinálná, mert Önnek ez már bevált, akkor talán nyitottabbak lesznek a közös megoldás keresésre. Ugyanígy lehet megközelíteni a "mit ne tegyenek?" kérdését is. Pl: "Azt vettem észre Daninál, hogy ha ezt a mesét hallgatja, nézi a TV-ben, agresszív lesz, ezért én ezt nem szoktam megengedni. Szerintem Ádámnak is sokkal jobban tetszenének a Thomas mesék, próbáljátok meg ti is..."
Az elõbbieken túl meg kell értetni a nõvéréékkel, hogy nem "átütõ, szemléletváltó reformokat" vár el tõlük a gyermeknevelés tekintetében, hanem hogy közösen próbáljanak egymáshoz KÖZELÍTENI nevelési elveikkel. Ez azt jelenti, hogy Ön is megpróbál kicsit engedni, de õk is, hogy végül összhangban legyen a két család nevelése. Amíg ez nincs meg, addig sajnos csak fokozódni fognak az ellentétek.
Érdemes lenne az óvónõkkel is leülni beszélgetni, s kérni, segítsék az unokatesón kívül a többi gyerekkel való baráti kapcsolat kialakulását is. Ha Dani mások felé is nyitni kezd, talán kisebb befolyással bír majd Ádám.
