Egy 7 éves kislány édesanyjában már megérett erre az elhatározás, ám munka és egzisztencia nélkül ezt nehezen tudná megoldani. Mit lehet tenni, hogy a gyermek minél kevésbé sérüljön?
A férjemmel van egy hét éves kislányunk. A kapcsolatunk évekkel ezelõtt kezdett megromlani, a mostani állapot már számomra rettenetes. Nincsenek hangos viták, de mint két lakótárs élünk egymás mellett. Évek óta külön alszunk, semmilyen testi és lelki kapcsolat nincs már közöttünk.
Én szeretnék elválni, de szerinte és a családom szerint is ez képtelenség lenne, mert a férjem biztos anyagi háttért ad nekünk, és a gyereket is tönkretenném vele. Munkám nincs, bár mindent megteszek, hogy ez ne így legyen. Pár hónapja van egy kapcsolatom, szeretnénk együtt folytatni tovább, de ha kiderülne minden "erre" lenne fogva, hogy ettõl ment tönkre a házasságunk. De ez egyátalán nem igaz. Én már magamban lezártam a házasságomat, ami egy nagyon nehéz lelki folyamat volt. Próbáltam rendbehozni, de állandóan csak "falba" ütköztem. De ezt képtelen vagyok megértetni mind a családommal, mind a férjemmel, mert szerintük én nem érezhetnék így, mikor eltart minket, dolgozik, nem folytat züllõ életmódot. De egyszerüen mintha két külön bolygón élnénk.
Nagyon tanácstalan vagyok, mit és hogyan kellene tennem. Minden oldalról nagy a nyomás, hogy maradjunk, már sajnos idegileg is nagyon "elfáradtam", de ami a legfontosabb, a lányomnak szeretném a legjobbat, de már õ is érzi ezt, látja rajtam, s a családom Õ elõtte is próbál rám hatni. Teljesen megszakítani, nem akarom velük a kapcsolatot, de ha más nem marad, akkor kénytelen leszek.
Kérem segítsen ebben a problémában nekem. Nagyon várom válaszát.
Válasz:
Kedves Levélíró!
Soraiból egyértelmûen kiderül, hogy a férjével való egymás mellett élés már nem tartható fenn hosszú távon. Ha egészen biztos benne, hogy külön utakon akarja folytatni további életét, azt csakis megfontoltan, felelõsséggel átgondoltan szabad meglépni. Ön állás nélkül nem biztos, hogy megkapná a gyermeknevelés jogát ( bár nem vagyok jogász, így csak laikusként feltételezem az elõbbit), és a gyermektõl való elszakadás Önt is és a kislányt is nagyon-nagyon megviselné. Ezt nyilván Ön sem akarja, és egy frissen fellángolt szerelmi kapcsolat sem biztos, hogy kellõ alapot adna a jövõ tervezéséhez. Elõbbiek miatt azt javaslom, ha a különválás gondolata megérett Önben, elsõ lépésként alapozza meg saját egzisztenciáját és egy konkrét tervet a gyermekével való, eleinte feltétlenül kettesben történõ önálló életre ( munkahelyszerzés, új otthon). Ha ezt sikerült elérni, és közben kiállja az idõ próbáját az új kapcsolat, bemutatni csak akkor kellene a kislánynak.
A válást és az ezzel járó változásokat azonban csak akkor tanácsos intézni, ha kislánya iskolakezdése gond nélkül megvalósult és relatíve nyugodtabb idõszakot él majd a gyermek. Kívánom, hogy mind Ön, mind a család többi tagja találja meg a boldogságát a jövõben!