Errõl panaszkodik Levélírónk, akinek nagycsoportos fia rendszeresen bántja, veri, csúfolja társait, ide értve a kislányokat is. Hasonló panaszok érkeznek a focis foglalkozásokról is, az anyuka pedig tehetetlen.
Kedves Óvónõ! A segítségét kérem. Két gyermekem van a nagyobbik kislány, aki már 2. osztályos, a kicsi fiú, aki ovis nagycsoportos. A kicsi fiam óvónénije naponta megállít, hogy csináljak valamit a gyerekemmel, mert bántja a társait, csúfolódik, verekszik, a kislányoknak is odaüt, foglalkozások közben beszél, nem tudja mi lesz vele a suliban, mert egyébként okos eszes gyerek, nagyon jó a logikája. Már anyukák is szóltak, hogy kislányát/kisfiát bántotta a fiam. Társaival focizni is jár, és onnan is csak panaszt hallok, hogy nagyon rossz, és nem fogják engedni focizni sem a többiekkel, mert folyton verekszik és csúfolódik, tûrhetetlen a viselkedése. Az óvónõ naponta elbeszélget vele, az utóbbi idõben pedig szinte minden nap büntetésben van a gyerek (amit egyrészt jogosnak tartok, másrészt sérelmezek. Minden nap úgy indítom az oviba, hogy elmondjuk a bemenet elõtt, hogy nem szabad verekedni, csúfolódni, beszélni foglalkozás közben, nem bántjuk a csoporttársakat..... Minden alkalommal, amikor valami rosszat csinál az oviba, otthon is büntetést kap, mert mindig elmondja az óvó néni, hogy csináljak valamit a fiammal. Már nagyon sok hegyi beszédet tartottam, ami kb. egy napig hatásos, ha nem másnap, hát harmadnapra lepereg. Már büntettem térdepléssel, nem játszhat ilyenkor itthon, korán le kell feküdnie, eltiltottam 1-2 hétre a focitól, de továbbra is változatlan a helyzet. Nem tudom hogy tudnék még rá hatni. Nem érdekli, ha elveszem a játékait, minden büntetést szó nélkül tûr, szégyellem magam miatta, fõleg, amikor már a gyerekek szólnak, hogy bántotta õket, de már tanácstalan vagyok.
Családi körülményeink rendezettek, férjemmel mindketten dolgozunk, így valóban hétköznap nem sok idõ marad a gyerekekre, hétvégén próbálunk több családi programot szervezni, vagy otthon közös játékokat kitalálni.
Testvérkonfliktusok vannak, vitatkoznak, verekednek is néha, de itthon kezelhetõek, elég, ha rájuk nézek vagy szólok.
Kérem segítsen mit tehetnék még. Köszönettel: egy aggódó anyuka.
Válasz:
Kedves Anyuka!
Arról, hogy mi lehet az oka a kisfiú idézem "tûrhetetlen" viselkedésének, a messzi távolból, látatlanban sajnos nem lehet véleményt mondani. Egy azonban biztos: valamilyen konkrét ok a kiváltója. Ez lehet akár a liberális vagy éppen diktatórikus otthoni nevelés, de az is elképzelhetõ, hogy más, pszichés okok váltják ki. A probléma valóban azonnali, hatékony megoldást kíván, tekintettel arra, hogy a többi gyermek testi és lelki épsége a tét. Jómagam a következetes, határozott, ám sohasem durva nevelõi attitûdön, illetve a még gyakoribb, tartalmasabb közös idõtöltésen kívül mást sajnos nem tudok javasolni. Az utólagos, késleltetett büntetéssel nem értek egyet, tekintettel arra, hogy az adódó konfliktushelyzeteket azon melegében lehet és kell kezelni. Ez pedig, óvodai konfrontációk esetében, az óvó nénik dolga.
Ha a fenti tanácsok nyomán nem jár sikerrel, javaslom, keressen fel gyermekpszichológust, aki mélyebb betekintést nyerhet gyermeke lelki világába.