Levélírónk tanácstalanul áll a probléma elõtt, hogy 3,5 éves kislánya a séták alkalmával elszalad elõle, s sehogy sem tudja nagyobb fegyelemre bírni.
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 3,5 éves. Nagyon szeret óvodába járni. Az óvónõk tündériek,nagyon jó pedagóusnak tartom õket. Rengeteg verset mondókát tud, melyeket könnyen tanul meg! Minden érdekli, könnyen barátkozik.
A probléma, amit nem tudok kezelni, hogy ha utcára, postára, boltba, stb. megyünk, elszaladgál. Hiába szólok utána, nem jön vissza. Állandó stresszben vagyok, melyik nap hogy fog eltelni. Ahogy okosodik, azért egyre jobban meg lehet vele beszélni a dolgokat! Ha minden rendben ment kap jutalom matricát, és megdicsérem. De sokszor semmi nem használ. Szeretnék konkrét ötleteket kérni, hogy mit mondjak neki, vagy hogyan viselkedjek, hogy ezek az elszaladgálások megszünjenek!
Elõre is nagyon köszönöm a segítségét!
Egy aggódó anyuka.
Válasz:
Kedves Anyuka!
Sok gyereknél tapasztalható ilyen jellegû próbálkozás, bizony én is szembesültem ezzel néhányszor ilyen korú kislányommal kapcsolatban. Eleinte forgalommentes, nem balesetveszélyes helyen sétáljanak, ahol nem okoz bajt, ha elszaladgál. Ilyen körülmények között javaslom az alábbi, nálam jól bevált módszert:
ha gyermeke elszalad, szóljon utána egyszer. Amennyiben nem reagál, netán még messzebb szalad, tegyen úgy, mintha el akarna menni. Induljon el az ellenkezõ irányba és kellõen hallhatóan kiáltsa utána: "Szia, én elmentem!" Ha gyermek azt tapasztalja, hogy Ön nem vevõ az elszaladgálásra, nincs hatása a "mûsorának", sõt mindemellett anyu még "el is akar menni", azonnal rájön, hogy nem helyes, amit tesz. Amint visszaszalad Önhöz, magyarázza el neki, miért veszélyes, ha egy kisgyerek elszalad a szüleitõl. Este saját mesét is mondhat az engedetlen kisgyerekrõl, aki eltévedt, veszélybe került az elszaladgálása miatt. (Arra azonban ügyeljen, hogy a történet elsõsorban tanulságos, ne pedig ijesztõ legyen!)
Bízom benne, hogy a fentiekkel hamarosan megoldódik a probléma. Sok sikert!
