Orsi aggódik 6 éves kisfia miatt, aki akár saját magát, akár másokat is büntet agressziójával, ha akadályokba ütközik.
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 6 éves, nálunk is központi téma a hiszti. Az ovi elsõ 2 éve kimaradt a sorozatos betegségek miatt, 4-5 nap ovi, majd több hetes betegség(légcsõ illetve hörghurut). Vegyes korcsoportú csoportba járunk. Okos, értelmes, érdeklõdõ kisfiú. Viselkedésében viszont nagy változásokat észleltem. Ahogy megkezdtük szeptemberben az ovit,a csúnya beszéddel, verekedõs viselkedéssel kellett szembesülnünk. Az oviban csendes, mintha kettõig sem tudna számolni, itthon viszont ingerlékeny, türelmetlen, verekszik, az öklét mutogatja és szinte egész nap a hülye és pofa be szavakat használja. 1 hónappal ezelõtt az óvónõ jelezte hogy van egy ütés a fején, ami attól lett, hogy egy másik kisfiúval összefejelt és az ütés után a kisfiam magának esett és tépte a füleit, önmarcangolásba kezdett. Azóta ez a probléma itthon is elkezdõdött, ha nem sikerül azonnal valami, vagy ha megüti magát, magán áll bosszút. Elkeseredtem és a tanácsát kérem, gyermekpszichológus segitsége szükséges-e ezek után? Mert én már csak tehetetlen nézõje vagyok. Korábban nagyon sok minden érdekelte, sokat játszottunk, olvastunk itthon. Egyre kevesebb türelme van mindenhez. Kisfiam koraszülött baba(32. hétre), 1999 grammal született, nyugodt, csendes, jól alvó baba volt. 2 hónapja nekem jön, rugdos, ököllel próbálja meg érvényesiteni az akaratát.
Várom válaszát!
Tisztelettel: Orsi
Válasz:
Kedves Orsi!
Az agresszív viselkedés mintáját kisfia valószínûleg az óvodában leshette el. Megtapasztalta, hogy a kudarcot, mely az embert éri, ilyen módon is le lehet vezetni. Bosszút állhat akár saját magán, akár másokon (pl. édesanyján) is, attól függõen, hogy éppen kire haragszik. Ha véletlen balesetrõl van szó, akkor saját magán áll bosszút, hiszen õ volt ügyetlen, de ha édesanyja korlátozza, "frusztrálja" õt valamiben, akkor õt bünteti.
Fontos, hogy a gyermek elfogadja, hogy vannak az életben bizonyos korlátok, nehézségek, akadályok, melyekre agresszió helyett adekváltan kell reagálni. Ha véletlen baleset ér minket, akkor meggyógyítjuk a sebet és így orvosoljuk a testi fájdalmat. Ha lelki fájdalom éri (pl. szülei ezt vagy azt nem engedik neki), akkor ezt a korlátot el kell fogadnia, de mindamellett meg is kell értenie ennek okát, jelentõségét.
Tanácsom tehát az elõbbiek tükrében a következõ: az agresszív kirohanásokat soha ne engedje szabadon elharapódzni, hanem kellõ nevelõi határozottsággal utasítsa el mindezt. Itt fontos megjegyeznem, hogy a nevelõi határozottság soha nem jelenthet testi fenyítést, agresszív szülõi magatartást, hiszen durvaságra durvasággal válaszolni a lehetõ legnagyobb hiba lenne. Helyette határozott hangon és arckifejezéssel utasítsa el a dühkitörést. Miután gyermeke megnyugodott, magyarázza el neki, hogy miért volt helytelen, amit tett és ehelyett mi lenne a célravezetõ megoldás.
Nagyon hasznos lehet továbbá, ha bábozással, mesébe ágyazva is megelevenítik a gyermeke életében megjelent konfliktus helyzeteket, így adván lehetõséget a problémák sokoldalú érzelmi feldolgozására. (A bábozáshoz szükséges eszközöket megrendelheti a www.gyermekabc.hu pedagógiai webáruház oldalán, ahol akár embert mintázó bábok, akár állatfigurás bábok gazdag kínálatából is választhat.)
Elõbbiek mellett érdemes lenne megkérdezni az óvónõket is, hogy vajon honnan, kitõl és hogyan indulhatott el az agresszív magatartási minta.
