Levélírónk nehezen bír 2,5 éves iker fiaival, akik erõnek-erejével próbálják érvényesíteni akaratukat akár otthon, akár a bölcsiben.
Kedves Ovónõ
2,5 éves ikerfiúk anyukája vagyok. Szeretnék tanácsot kérni öntõl. Totálisan kicsúszott a kezünkbõl az irányítás. A gyerekeknek, ha mondunk valamit, pl. gyere ide, ezt ne csináld stb. egyáltalán nem hallgatnak ránk ,mint, ha nem is hozzájuk beszélnénk. MInd ezek mellett rugdosnak, hisztiznek a fölhöz csapják magukat. Próbáltuk jutalmazással, ha jól viselkednek ez nem jött be. Még azt ajánlották, hogy kedvenc dolgokat tiltsunk nekik,amit szeretnek ilyenkor ha nem fogadnak szót, de sajnos erre sincs reakció. Semmi játék nem köti le õket, sem bohóckodás, sem mese, sem a játszótéren való homokozás . Sajnos ezen oknál fogva egy személy nem tud menni velük sehová, mert az egyik balra a másik jobbra rohan és senkire nem hallgatnak. Most kezdtünk bölcsibe járni még a beszoktatásnál tartunk, ott is hisztiznek, más gyerekektõl elveszik a játékot, ha nem adják oda ellökik õket.Már tényleg nem tudjuk, hogy mit tehetnénk. Voltunk pszichológusnál is. Persze õket nem lehetett vinni elmondásból annyit mondott, hogy a szülõnek kell rájönni, hogy ezt hogyan kell kezelni, de sajnos mi is és a környezetünk is kifogyott az ötletekbõl. Elõre is köszönöm válaszát.
Válasz:
Kedves Levélíró!
Ilyen korban életkori sajátosság az öntudatra ébredés, valamint ezzel párhuzamosan a saját akaratuk érvényesítésére való vágy. Ennek azonban természetes módon vannak bizonyos korlátai, melyeket a felnõttek szabnak meg. Nem engedjük pl. hogy ugráljanak az ágyon a balesetveszély elhárítása érdekében, tiltjuk a verekedést, ...stb. A társas együttélés szabályait szükségszerûen el kell fogadtatni, meg kell értetni a gyermekekkel az eredményes szocializáció érdekében. A nagy kérdés csak az, hogyan?
A válaszom: határozott, következetes, ám sosem durva (!) nevelõi magatartással. Mindig legyenek egyértelmû, jól behatárolható viselkedési szabályok, melyek betartásához ragaszkodjanak. Pl: Nem verekszünk, nem szaladunk el szüleinktõl a forgalmas utcán, stb.
Amennyiben ezt nem tartják be, határozottan utasítsák el viselkedésüket. Az erre adott dacra, hisztire pedig egészen egyszerûen ne reagáljanak, ne vegyenek róla tudomást egészen addig, míg maguktól meg nem nyugszanak. Mikor ez megtörtént beszéljék meg, értessék meg a gyermek(ek)kel a tiltás okát és jelentõségét. Beszéljék meg, hogy legközelebb csak akkor tudnak játszótérre, vásárolni, játszóházba ... stb. menni, ha a megbeszélt szabályokat betartják. Amennyiben ez legközelebb nem valósul meg, fontos, hogy maximális következetességgel tartsák magukat a beígértekhez. Fontos, hogy szavuknak mindig kellõ súlya legyen, így a szülõi tekintély is visszaállítható.
Hasznos lehet, ha az egyes nevelési helyzeteket mesés bábozással is életre keltik, amikor is a gyerekek külsõ szemlélõként is szemlélhetik, értékelhetik korábbi csínytevéseiket és azok súlyát.
Minõségi bábok széles kínálatából választhat a www.gyermekabc.hu weboldalán, ajánlom szíves figyelmébe!