Krisztina tanácstalan, hogyan kezelje 3 éves Anna lánya dacos magatartását és dühkitöréseit.
Kedves Óvónõ!
Kislányom, Anna 3 éves volt januárban. Elkezdtük az óvodát. A beilleszkedés folyamatában vagyunk, mégis inkább a hiszti és a kellemetlen dühkitöréssel kapcsolatban szeretnék kérdezni. Miután elolvastam az összes témával kapcsolatos leveleket, mégis a kislányom eltérõ "mutatványával" kapcsolatban érdekelne a véleménye.
Születésétõl kezdve (szerencsére megtehettem) a három évet itthon töltöttem vele. Az egész napunk a rendszerességen alapult. Olyan rutinná vált az életünk (itt jegyezném meg: egyedülálló édesanya vagyok), hogy nekem szinte egyhangú volt, de az Annának tökéletes volt: a reggeli közös étkezés, a játék, a szabadban tett séták, az ebéd, az ebéd utáni alvás stb. Egyszóval: a rendszeresség uralta az életünket. 2.5-3 évesen, amikor az "én" felszínre tört -következetességem ellenére- olyan határtalan hiszti-dührohamok törtek Annára, hogy valóigaz, az elsõ körben magam is megrettentem és ezt láthatta rajtam is. Minekután nyugodsággal próbáltam kezelni hisztijét, sok pedagógus által javasolt "kezelési mód" nem vált be. Egész pontosan a nem-veszek-róla-tudomást elv nálunk tökéletesen megbukott. Ha valamilyen bevásárlóközpontban kitört a hiszti, és én nem vettem róla tudomást, az Anna még jobban "bevadult". Ha leültem egy padra, hogy megvárjam, hogy lehiggad, ez õt mélységesen felbosszantotta. Ha próbáltam stratégiát váltani, hogy suttogok a fülébe és úgy csitítom, az sem segített. Röviden: az összes tanács nem vált be, pedig mindegyiket tartósan gyakoroltam, nem tettem ki annak a gyereket, hogy rajtam több "tanácstalan" csitítást lásson.
Kedves Óvónõ! Kérem segítsen, mert a tarsolyom kifogyott és segíteni szeretnék ennek a kicsilánynak a hiszti levezetésében.
Válaszát megköszönve, maradok tisztelettel
Krisztina
Válasz:
Kedves Krisztina!
Soraiból kitûnik, hogy Ön tudatos szülõként, valóban megfontoltan igyekszik kezelni a problémát. Írja, hogy kipróbált már sok mindent, de a megoldásra egyelõre nem sikerült rálelnie.
Gondolja csak végig, vajon miért is bosszantotta fel olyan mélységesen Annát, amikor Ön szemmel láthatóan nem vett tudomást a nagy jelenetrõl? Pontosan azért, mert nem volt hatása a hisztinek, azaz úgy érezte, feleslegesen töri magát. Azzal, hogy egy idõ után Ön stratégiát váltott és a csendes fülbesuttogás módszerét kezdte alkalmazni, a gyermek úgy érezte, sikerrel járt. Sikerrel járt, mert mégiscsak ki tudta vívni az Ön figyelmét és azt, hogy reagáljon a "mûsorra".
Javaslom, hogy a továbbiakban próbálja a lehetõ legnagyobb következetességgel, tartósan alkalmazni az említett pedagógiai gyakorlatot, és csak a teljes megnyugvást követõen igyekezzen átbeszélni a dolgokat.
Sok sikert kívánok!
