Levélírónk 5 éves kislányából, ha társaságban vannak elõbújik a kisördög, és verekedéssel, hisztivel próbálja mások felé bizonyítani, "ki a kakas a szemétdombon".
Tisztelt szakértõ!
Van egy 5 éves kislányom akivel az utóbbi idõben nagyon tanácstalan vagyok. Pár hónapja nem tudok vele mit kezdeni társaságban. Nagyon erõszakos, hisztis. Ha valamit megtíltok neki jön és megüt, visszafelesel. A szeretetét is sajnos erõvel, ütögetéssel mutatja ki. Ha rá szólok akkor annál jobban folytatja. A férjemmel mi 3 éve szét váltunk, úgy néz ki, hogy a jelenlegi párommal talán már újból helyre áll az életem. Nagyon segítõkész a kislányommal kapcsolatban, õt is nagyon szereti. Nagyon figyelünk arra, hogy a kislány ne érezze magát második személynek. Õ felé is szeretet verekédéssel mutatja ki. Ha kislányommal kettesben vagy hármasban vagyunk akkor tudok rá hatni, mindent megigér, de abban a pillanatban amint, társaságban leszünk vége az egésznek. Nagyon nem szeretném ha állandósulna a helyzet, szeretnék újból büszke lenni rá. Most azt a taktikát próbálom, hogy nem szólok hozzá csak annyit amennyi nagyon fontos. Amint haza érünk oviból bemegy a szobájába és csak vacsorázni jöhet ki. Nem tudom ez mennyire lehet hatásos. Nagyon okos, értelmes és gyorsan tanuló kislány. Már arra is gondoltam, hogy talán az oviban a többiektõl lát el apró kis dolgokat amiket haza hoz és rajtunk próbálja ki, mert a családra nem jellemzõ az ilyen viselkedés. Nagyon szeretném ha megtudnánk oldani ezt a helyzetet, mert már nagyon nehezen viselem és nagyon szégyelem magam miatta.
Válasz:
Kedves Anyuka!
Ne szégyellje magát, nincs miért! Nevelési nehézségek csak azoknál nem adódnak, akiknek nincs is gyermekük. A probléma, amelyrõl Ön beszél, határozott, következetes nevelõi magatartást igényel. Ez azonban nem keverendõ össze a túlzott szigorral, diktatórikus attitûddel. A megoldással, amellyel próbálkozik, részben egyetértek, részben nem. A verekedést egyértelmûen és a legnagyobb határozottsággal el kell utasítani. Sem méregbõl, sem szeretetbõl nem gyakorolhatja ezt a gyerek. Itt azonban fontos megjegyeznem, hogy verekedésre soha ne reagáljanak testi fenyítéssel, mert így csak fokozzák a problémát. Ehelyett szavakkal, arckifejezéssel meggyõzhetõ a gyermek arról, hogy helytelenül cselekedett.
A hisztit viszont az Ön által említett "nem veszek róla tudomást" módszerrel nagyszerûen lehet kezelni. Miután a gyermek megtapasztalta, hogy mûsorához nincs nézõközönség és ennek okán a hisztit is befejezte, akkor ott, azon melegében (!), kellõen higgadtan beszéljék meg a dolgot. A késleltetett büntetés semmiképp sem célravezetõ, tehát az esti, utólagos szigort nem tanácsos foganatosítani.
Ha kislánya több alkalommal is megtapasztalja, hogy a nagy nyilvánosság elõtt sem érdemes fitogtatni erejét, elõbb-utóbb felhagy ezzel a negatív magatartással. Addig is kitartást és sok-sok türelmet kívánok Önöknek!
