Egy apuka aggódva tapasztalja, hogy 2,5 éves kisfiánál már rendszeressé váltak a dacos, hisztis ellenkezések, amit kezelni ezidáig nem tudtak.
Kedves Óvónõ!
Kisfiúnk 2 és féléves lesz áprilisban. Hetente két napra visszük bölcsibe, másnapokon itthon van vagy valamelyik mamánál. A bölcsit szereti. Itthon viszont az anyjával állandóan huzakodik, hetente többször is van hiszti. Igazi fetrengõs hiszti. Nehezen lehet rá venni, hogy kimenjünk vele a kertbe, de amikor kint van, akkor nehezen lehet behozni. A bejövetelt követõen nem akar levetkõzni.Egyébként hihetetlenül okos, kedve, segítõkész kisfiú. Tudom, hogy ez a dackorszak, csak annyira rémisztõ amiket csinál. Teljesen magánkívül hisztizik, üvölt. Engem az apját folyamatosan elküld, velem lassan semmit sem lesz hajlandó megcsinálni. Félünk tõle, hogy lelkileg megviseli ez az állandósuló hiszti. Mit tudnánk tenni, kérem segítsen.
Válasz:
Kedves Apuka!
A legfontosabb dolog, amit javasolni tudok, az a következetesség. Ha a kisfiú hisztizik, ordít, akkor a "jelenet" végéig ne vegyenek tudomást a mûsorról. Csináljanak úgy, mintha semmit sem hallanának. Miután gyermekük észreveszi, hogy elõadásának nincs nézõközönsége, azaz nincs miért csinálnia, egy idõ után felhagy ezzel a viselkedéssel. Kemény idegrendszer kell mindehhez, ez tény, de elõbb-utóbb meg fog szûnni a hiszti.
A másik dolog, a következetesség. Ha kérik, hogy jöjjön vetkõzni, erre õ hisztizve tiltakozik, ne kezdjenek el neki könyörögni, hanem egyszerûen mondják azt: "Jó, ha te nem akarsz levetkõzni, akkor maradj overallban. Majd jó meleged lesz és megizzadsz, de ha te ezt szeretnéd, legyen ez." A kisfiú valószínûleg meg fog lepõdni attól, hogy most vállalnia kell saját döntése következményeit, és egyszer csak magától fog odajönni Önökhöz, hogy segítsenek neki levetkõzni.
Nehéz és embert próbáló feladat a gyermeknevelés, amihez sokszor elenegedhetetlenül szükséges a szeretetteljes, ám mégis kellõ határozottsággal, következetességgel bíró szülõi attitûd.