Kedves Hölgyem
Kisfiam lassan 4 éves lesz. Tavaly elkezdtük az óvodát novemberben, ahova pár nap után szívesen járt. Néhány hónap után nem vittem többet, mert egyrészt a kistestvére nagyon beteges lett, nem tudott kigyógyulni a folyamatos középfül gyulladásból, másrészt pedig megdöbbenten tapasztaltam, hogy kekeckedik a gyerekekkel, lökdösi Őket. Ez számomra nagyon furcsa volt hiszen addig soha nem tett ilyet senkivel, igaz közösségbe sem járt, csak néhány játszópajtása volt heti egy-két alkalommal. Az ovónők is tettek néhány furcsa megjegyzést, hogy neki nem lehet nemet mondani, (ami sajnos itthon is így van)mert akkor valóságos dührohamot kap. Úgy éreztem, hogy azért haragudott meg ránk, mert közben tudta, hogy itthon vagyok a picivel és kirekesztve érezte magát, ugyanis fél nap ovi után a maradék fél napunk keserves volt. Sokszor mondta, hogy nem szeret oda járni, de azt nem tudtam meg, hogy miért. Három hónap itthon lét után úgy tűnik, hogy valamelyest lecsillapodott, de mégis rettegek a szeptembertől. Úgy érzem, hogy muszáj lenne közösségbe járnia, de mégsem érzem azt, hogy az ovónők kedvesen fogadnák az én "átlagtól eltérő" gyermekemet. Másik óvodába nem tudom vinni, mert a településen nagyon telítve vannak az óvodák, ide is segítséggel jutottunk be annak idején. Kérdésem az lenne, hogy Ön szerint merjem-e őt továbbra is ebbe a csoportba járatni?
Üdvözlettel:SK
Válasz:
Tisztelt Levélíró!
Úgy gondolom, esetükben nem az a kérdés, merje-e EBBE a csoportba irtani, sokkal inkább szó van egy megoldatlan nevelési problémáról. Érdemes lenne elgondolkodni arról, vajon mi válthatta ki gyermekénél ezt a heves dacosságot, hogy egyszerűen "nem lehet neki nemet mondani". Biztos, hogy az óvodában kezdődtek a problémák? Korábban probléma mentes volt gyermeke magatartása? Ha igen, régen hogyan, miként tudta elfogadtatni kisfiával a nemleges választ? Ha régebben is gondot okozott gyermeke gyakori ellenszegülése, akkor nem valószínű, hogy az óvodában kell keresni a hibát. Javaslom, ha lehetősége van rá, még tanévkezdés előtt próbáljon meg beszélni az óvónőkkel, mondják el egymásnak tapasztalataikat, meglátásaikat. Vajon ők, mint pedagógusok miben látják a probléma kiváltó okát? Ők hogyan szokták kezelni? Ön mit tesz meg azért, hogy gyermeke viselkedését pozitív irányba befolyásolja? A ráhagyás politikája sajnos nem vezet sehova, esetleg legközelebb még erőteljesebb kirohanásokhoz.
Ha szeretné kideríteni a gondok okát, játszanak otthon gyakran óvodást. Elképzelhető, hogy gyermeke a babákkal, mackóval eljátssza, milyen konfliktushelyzetek szoktak zajlani az oviban, így talán könnyebben megoldható lesz a kérdés. És még valami: ha gyanúja van arra, hogy a testvérféltékenység is megzavarhatta gyermeke lelkét, ebben is segíthet: minden nap legyen néhány ellopott óra, amikor kizárólag nagyobbik gyermekével foglalkozik. Tudom, hogy nem könnyű, de érdemes megszervezni, mert biztosan javít a helyzeten.
Ha a fenti javaslatok egyike sem vezet megoldáshoz, kérje ki gyermekpszichológus véleményét.