Fiam 6 éves már a harmadik óvodáját használja, igaz ebből egy költözés miatt, de azt, hogy iskolába kerül nagyban befolyásolja,hogy a mostani óvodában sem akartak tovább foglalkozni vele.
Nehezen leírható gyermek: ha egydül van, problémamentes. Mindenből versenyt csinál, és amennyiben nem Ő győz agresszívvá válik, sír, üvölt. Fantasztikus mozgásigénye van, csak abban az esetben érdekli valami, ha neki fontos. A tanulásról az a véleménye, hogy Ő már mindent tud, nincs rá szüksége (így indulunk az iskolának). Természetesen ha felkelti az érdeklődését valami akkor hosszú ideig képes azzal foglalkozni. Mégis a magatartása nehéz a család számára. Bátran állíthatom egy békés család voltunk fiam érkezéséig (van egy másfél évvel idősebb nővére). Hangos szó nem volt nálunk. Azóta zeng a ház folyamatosan. Én pedig folyamatosan kérem a tanácsokat. Első óvodából azért került másikba, mert már nagyon elmérgesedett a helyzet. Nem is próbáltak tovább foglalkozni vele. Legyen jó ez volt a jelszó. Ez az ami nem illik az én fiamra. Nem rossz, csak szerintem teljesen másképp látja a dolgokat, mint a nagy átlag és az átlagos "jó gyermek" ruha nem húzható rá. Eddig nem sikerült olyan pedagógust találni, aki egy évnél tovább bírta volna.
Féltem az iskolától. Mi a megoldás
Ádám és anyukája
Válasz:
Kedves Levélíró!
Aggodalmán nem csodálkozom, a levelében leírtak alapján számomra úgy tűnik, gyermeke iskolaérettsége szociális vonatkozásban erősen megkérőjelezhető. Nem tudom, kérték-e korábban nevelési tanácsadó szakvéleményét is, ők minden bizonnyal egyértelműen meg tudták volna állapítani a tényállást. Feltételezem, hogy még egy év óvodai nevelést javasoltak volna a gyermeknek.
Amit Ön tehet, amivel segítheti kisfiát az előtte álló iskolai életre való felkészülésben, az elsősorban a kudarctűrő képesség kialakítása. Kezdeményezzen gyakran közös társasjátékozást, ill. olyan játéktevékenységeket (akár versenyszerűen is), amelyekben győzni, ill. veszíteni "tanulhat" a kisfiú. Meg kell értenie és el kell fogadnia, hogy nem csak ő lehet a legjobb, nem csak ő lehet a "nyerő". A játék elkezdése előtt azonban kösse ki (és ehhez következetesen tartsa is magát), hogy csak akkor fognak együtt játszani, ha elfogadja az esetleges vereséget is. Mondja el, hogy egy férfi attól igazán férfi, ha "kemény legény" tud maradni vereség esetén is. Nem sír, mint egy kisbaba és nem hisztizik, mint egy kisgyerek. Készítsenek "férfias hőstettek" táblát, melyre minden egyes pozitív megnyilvánulásáért egy-egy papírból kivágott kitüntetést ragasztanak majd. Valószínűnek tartom, hogy gyermeke mindent megtesz majd azért, hogy a lehető legtöbb érmet elnyerje. Innentől kezdve nincs más dolga, mint kiérdemelni ezeket.
Sok sikert és zökkenőmentes iskolakezdés kívánok!
