Kedves Ovónõ,
Édesapám sulyos beteg, az orvosok már nem tudnak segíteni rajta.Egyik lányom még kicsi, másfél éves, másik azonban 5 éves. KIcsi korától sokat volt a nagyapjával, álltalában õ vigyázott rá. Pelenkázta, etete, jobbnál jobb játékokat játszottak eggyüt. Már most is érzi a családban lévõ feszültséget, gyakran szinte minden ok miatt sirva fakad. Kérdésem az lenne, hogy mit mondjak neki, ha elmegy? (Nem vagyunk vallásosak.) Mennyit kell és mennyit szabad egy 5 éves gyeknek mondani, és õ mennyit ért meg?
Köszönettel várom a válaszát.
Válasz:
Kedves Szülõ!
Szomorú és egyben nagyon nehéz kérdést vetett föl levelében. A halál, az elmúlás tényének megértetése a kisgyermekkel még ma is eléggé vitatott kérdés.Sokan azon a véleményen vannak, hogy a gyermekkel teljes valóságában el kell fogadtatni azt, hogy elhunyt szerettünk elment, olyannyira, hogy még a temetésre is magukkal viszik a kicsit. Én egy ennél enyhébb megoldást javaslok. Fontos, hogy õszintén közöljük , ha a szeretett nagypapa meghal. El kell mondani, hogy nagyon beteg és idõs volt, ilyenkor sajnos sok esetben meghalnak az emberek. Bár találkozni már nem tud vele, de a szívében mindig ott lesz. Mostantól úgy tud találkozni a nagyival, ha behunyja a szemét és erõsen rágondol. Nem szabad a gyermeket félrevezetni, hogy pl. most "egy darabig" nem tudtok találkozni...stb. A dolog végérvényességét nem szabad megkérdõjelezni, de túldramatizálni sem.A temetésen való részvételt viszont semmi esetre sem ajánlom!
Próbáljanak sokat foglalkozni a gyermekkel, játékokkal elterelni a figyelmét a nehéz idõszakban.Jól tudom, hogy ez Önnek, mint az elhúnyt gyermekének is legalább ilyen nehéz és megrázó idõszak lesz, de kellõ családi összefogással,a házastárs támogatásával sikerülni fog.
Kívánok mindannyiuknak erõt és kellõ lelki összeszedettséget az elkövetkezõ nehéz idõszakra, az édesapjának pedig jobb egészséget!