Bea teljes bizonytalanságban õrlõdik 6 éves kisfiát illetõen: elkezdjék-e õsszel az iskolát? Az óvónõk a szülõre bízzák a döntést.
Kedves Óvónõ!
Kisfiam februárban töltötte be a 6. évét, szeptembertõl mehetne iskolába. Nagyon okos, értelmes, érdeklõdõ kisfiú. Szeret feladatokat megoldani, de elég visszahúzódó, félénk, kicsit szorongó. A feladatait mindig tökéletesen akarja teljesíteni. Vegyes csoportban kezdte az ovit, két nagyon jó ovónénivel. Tavaly elég jelentkezõ híjján megszûnt a vegyes csoport, öten átkerültek szín nagycsoportba, ahol már egy összeszokott csapat volt. A régi csoportban nagyon dícsérték az ovónénik, hogy milyen ügyes, mindig kell neki feladatokat adni amikor a nagycsoportosokkal gyakorolnak, és nagyon jól megoldja õket, ekkor õ még csak középsõs volt. Az új csoportban decemberben megkérdezték, hogy mit akarok, menjen-e a gyerek iskolába. Én addig azt hittem ez nem kérdés. Kérdeztem, hogy miért van valami probléma vele? Mondták, hogy nincs, végülis iskolaérett, de szeptemberben nem gondolták, hogy decemberre az lesz. Megbeszéltük, hogy jó, megy a gyerek iskolába. Február végén megkérdezték, hogy akkor mi lesz, megy-e, mert nekik ki kell tölteni a papírt. Én meg álltam értetlenül. Most akkor az én döntésem alapján állítják ki a szakvéleményt? Szólni persze nem mertem. Visszakérdeztem, hogy miért, ne menjen? Erre azt mondták, hogy szerintük ráférne még egy év, mert elég zárkózott, de döntsem el én. Péntekig adjak választ, ez szerdén történt. Pénteken azt mondtam, jó akkor maradjon. Bár vannak aggályaim. Ha marad megint új csoportba kerül, új gyerekek és új ovónénik közé. Nem vagyok meggyõzõdve, hogy ez a legjobb neki.Mindenesetre elvittem a fiamat pszichológushoz,aki egyben gyógypedagógus is, de nem nevelési tanácsadós, mert aggódtam , hogy semmilyen szakkörön nem akar részt venni a judon kivül. Úgy általában fél az újdonságoktól. A pszichológus csinált iskolaérettségi vizsgálatot, mely alapján azt mondta, ha az õ gyereke lenne õ vinné iskolába, mert az oviban unatkozni fog, és a zárkozottsága nem vészes, de nem valószinû, hogy változni fog, mert õ egy ilyen személyiség. Az oviban mondtam, hogy szeretnék egy fogadó órát ezzel kapcsolatban, mert eddig csak úgy kutyafuttában beszéltem az ovónõkkel reggel, míg a fiam öltözött. A válasz: már megint?? Most ott tartunk, hogy elviszem a gyereket nyílt órára, hogy nézze meg mi is az az iskola, és utánna döntök, hogy mi legyen,õk meg majd úgy írjék meg a szakvéleményt. Nagyon tanácstalan vagyok, nem tudom mivel teszek neki jót. Kérdeztem azt is, hogy elvigyem-e a nevelési tanácsadóba, erre az ovónõ visszakérdezett, hogy minek. Mivel a fiam legjobb barátja is marad még egy évet az oviban, õ azt mondta, amikor kérdeztem, hogy akar e iskolába menni, hogy ha a barátjával kerül egy csoportba akkor maradhat is, de neki mindegy. Ezért gondoltam, hogy elviszem nyílt órára, hogy mennyire van ellenére a dolog. Közben meg úgy látom, hogy akik most mennek elsõbe azok többsége már 7 éves szeptemberben, ezért vacilálok, hogy nem lenne e jobb a kisfiamnak még egy év az oviban, hogy ne megint õ legyen a kicsi. Elnézést a hosszú sorokért. Várom válaszát. Tisztelettel: Bea
Válasz:
Kedves Bea!
Mivel jelentõs bizonytalanságot érzek sorai mögött, és az érvek-ellenérvek mérlege sem mutat egyértelmû eredményt, mindenképpen azt javaslom, kérjék ki a Nevelési Tanácsadó szakvéleményét. A szakemberrel minden szempontból kielemezhet, megbeszélhet minden vitatott kérdést, amely információk birtokában könnyebb lesz a döntés.
