József kisfia már nagycsoportos óvodás, ám még most sem akar a többiekkel együtt étkezni, ill. más területeken sem kellõen aktív.
Tisztelt Óvónõ!
Nagy problémánk, hogy a már negyedik éve óvodás kisfiam nem eszik, azaz nem mindent eszik meg az óvodában. Hátra teszi a kezét és nem nyúl az ételhez, kivételt képez a születésnapi torta és üdítõ. Ez alapján úgy néz ki,hogy inkább az édességekbe kapaszlodik. De! Mostanában hazahordom ebéd elõtt, az ebédet megkapjuk hazára. Választhat, hogy az itthoni ételt eszi vagy az óvodait. Látatlanul az óvodait választja, amit meg is eszik. Próbáltuk, hogy majd megszokja az óvodai evést, de képes hónapokig éhezni. A foglalkozásokon nagyjából részt vesz, nincs viszonyítási alapom, hogy elegendõ mértékben-e. Mostanában már több mindent hoz haza, hogy készítették. Az itt olvasottak alapján oda lyukadtunk ki, hogy nem mindig fér az asztalhoz. Tanácsoltam neki, hogy legyen egy kicsit erõszakosabb.
A beszokatása érdekes volt. Kezdõdött a szokásos sírással meg hasonlókkal, aztán egyik reggel úgy ment el itthonról mint aki ránkhagyja az egészet. "Jól van elmegyek. De nekem semmi közöm az egészhez."
Nem tudom mi járhat a fejében. Fejlett agyi képességekkel van megáldva. Az anyja tanítónõ, és adott a gyereknek egy példányt a tanév eleji tájékozódó felmérésbõl. Jobb lett az eredménye, mint az elsõsöknek. A DIFER-t 93 vagy 94 százalékosra írta meg. Lehet, hogy már nem az óvodába való? Pedig szeret járni. Minden nap azzal jön haza, hogy milyen jó napja volt ma.
Tisztelettel Menyhárt József
Válasz:
Kedves József!
A leírtak alapján úgy vélem, gyermeke értelmileg minden valószínûség szerint érett az iskolára, ám szociálisan még van mit fejlõdnie. Utóbbit bizonyítják az étkezési nehézségek, melyek az óvodai közösség bizonyos fokú elutasítását jelzik. (t.i: nem eszik a többiekkel) Mint korábbi válaszaimban is olvashatta, az iskolaérettség megléte nem csak értelmi, de szociális és fizikális szempontból egyaránt döntõ lehet! Ha egyik vagy másik nincs a kívánt szinten, az komoly problémákat okozhat az iskolai életben.
Javaslom, kérdéseit, aggályait feltétlenül ossza meg az óvó nénikkel, akikkel karöltve könnyebb lesz egyeztetni a hogyan továbbról.
