Tisztelt Kati!
Szeretném kikérni a véleményét, hogy a lányomat küldjem-e szeptemberben iskolába. Ezidáig kétségem nem volt a felõl hogy lányom megy-e iskolába, vagy sem. Nekem egyértelmûnek tûnt, hogy megy. 1999. januárjában született, és én azt gondolom, hogy bõven idõn belül van. Tegnap azonban az óvónõ megkérdezte, hogy mit szeretnék. Csodálkoztam, hogy miért kérdi, de ezzel el is bizonytalanított. A beszélgetésünk alatt végig csak dícsérni tudta a lányomat, hogy nincs vele semmi gond, a többiekhez képest nincs lemaradva semmiben sem. Azonban tudni kell, hogy a többiek (kivéve két kisgyereket), mind mehettek volna tavaly iskolába, csak vissza lettek tartva. Most már azóta folyamatosan ott motoszkál bennem, hogy lehet hogy az én lányom fog csak kullogni mindig a "nagyok" után? Erika
Válasz:
Kedves Erika!
Sajnos azt kell, hogy mondjam, mostanában szinte „divat” lett az óvodában marasztalás iskolakezdés helyett. Sok szülõ és pedagógus szentül meg van gyõzõdve arról, hogy plusz egy év nem árthat a gyereknek akár iskolaérett, akár nem. Engedje meg, hogy egy hasonlattal éljek: a gyümölcsöt, - ha még nem érett meg, - a fán hagyjuk addig, amíg el nem éri igazi zamatát. Attól viszont nem lesz jobb a gyümölcs íze, ha korlátlan ideig fent hagyjuk, hiszen elõbb-utóbb beérik, és ha le nem szedik, magától lehullik. Így vagyunk ezzel az iskolaérettség tekintetében is. Ha a pedagógusi vélemény semmi jelét nem látja az iskolai alkalmatlanságnak, a sulit mindenképpen érdemes elkezdeni! Ellenkezõ esetben a gyerek már nem érzi jól magát az oviban, úgy érzi, kinõtt ebbõl a szerepbõl, „ki kell törnie” onnan. Õ nem hullhat le egyszerûen a fáról, mint a beérett alma, nem léphet ki az óvodai életbõl csak úgy, ezért helyette tiltakozó álláspontba helyezkedik. Nagyokhoz méltó módon szinte sértve érzi magát a „dedós feladatoktól”, amikbõl nemes egyszerûséggel kivonja magát. Önértékelése is csorbát szenvedhet, nem érti, miért nem adnak számára valóban neki való feladatokat. Ugye ez sem ideális állapot? Összegezvén elmondhatom, hogy sem az indokolatlanul sokáig való óvodában tartás, sem az indokolatlanul korai suli kezdés nem válik hasznára a gyermeknek. Helyette inkább válassza a gyermeke egyedi fejlettségi szintjéhez igazított, reális alapokon nyugvó alternatívát. Ha a pedagógusok is úgy látják, bátran kezdjék meg az iskolát!