Egy anyuka három éves házassága felbomlani látszik, 2 éves kisfiával és anyagi-lelki gondjaival magára maradt. Az apuka ragaszkodik ahhoz, hogy a láthatásokat az elsõ perctõl kezdve új otthonában és új társával bonyolítsák.
Tisztelt Óvonõ!
3 év házasság után a férjem itt hagyott egy 2 éves kisfiúval. Ez három hónapja történt, és õ azonnal összeköltözött a "harmadikkal". Legutóbbi találkozásunk alkalmával bejelentette, hogy õ többet nem nálam szeretne találkozni a fiával, hanem elvinné õt magukhoz, egész hétvégékre. Nagyon megdöbbentett ez a bejelentés, és a véleményemben nyilván benne van az én fájdalmam is, de egy 2 éves kisgyerek érzelmi biztonságának megalapozásához (amihez tudtommal az életének elsõ éveiben történt események leginkább hozzájárulnak) talán nem a legjobb eszköz egy hirtelen jött másik "anyuka", akihez az apja nem fokozatosan szoktatja hozzá, hanem egyszerûen csak elkezdik a kéthetente egy hétvége címû "közös életet". Hogyan kell ezt úgy csinálni, hogy a kicsi gyerek lehetõleg ne zavarodjon össze? Most szokik bölcsibe, az sem megy túl könnyen, és hamarosan kisebb lakásba is kell költöznünk, mert ezt nem bírjuk majd fizetni. Úgy ítélem, túl sok változás ez egyszerre neki. Sajnos én is nagyon feszült vagyok, sokszor ok nélkül kiabálok vele. Nehéz ez neki is és nekem is. Hogyan kell ezt úgy csinálni, hogy valamelyest "jó" legyen...?
Válasz:
Kedves Anyuka!
Maximálisan megértem aggodalmát, melyek teljes egészében megalapozottak. Egy két éves kisgyermeknek, akinek egyébként is rengeteg újdonsággal és sajnos feszültséggel kell ezekben a hónapokban megbirkóznia, semmiképpen nem válik hasznára, ha az említett hétvégékkel is terhelik. Mindenek elõtt azt tanácsolom, ha lehetõsége adódik rá, nyugodt körülmények között üljön le férjével és ossza meg vele aggodalmát. Próbáljon rá úgy hatni, hogy kisgyermekük érdeke mindenképpen megkívánja, hogy csak nagyon kíméletesen, fokozatosan vezessék be az új életbe. Ehhez, véleményem szerint elengedhetetlen az édesanya aktív együttmûködése is, ez a folyamat csak akkor lehet sikeres, ha Ön is jelen van a kezdetekben, mint a gyermek legfõbb érzelmi bázisa. Ezt férjének meg kell értenie, nyilván õ sem akarja, hogy egy sírdogálós, szomorú, édesanyja hiányától szenvedõ gyermeket lásson hétvégenként.
Sok sikert kívánok Önnek, és nagyon sok erõt jövõjük rendezéséhez!
