Levélírónk január óta külön él férjétõl, a válás folyamatban van. Az anyuka aggódik gyermeke lelki egészségéért. Hogyan lehet minimálisra csökkenteni a traumát?
Tisztelt Óvónõ!
Férjemmel jan.vége óta külön élünk,a közös házban én maradtam az 5 éves kislányommal.A gyermek szerencsére sérülés nélkûl végigcsinálta az elmúlt idõszakot,kiegyensúlyozott,és nyugodt volt,az óvónõi is azt mondták,hogy semmi okom aggódni,sikerûlt vele sok-sok beszélgetéssel megértetni a helyzetet.Ám húsvét hétfõn a férjem megjelent a bõröndjeivel,hogy õ visszaköltözik,és csak akkor hajlandó elmenni,ha kifizetem a részét.Én akkor leköltöztem a szüleimhez,mert szerintem nem tudjuk a gyereknek elmagyarázni,hogy mi az,hogy jogilag és pénzügyileg rendezetlen ügyeink miatt lakik itt apa.Nem szeretném,ha reményeket táplálna,és összezavarodna,azért költöztem el.Egyenlõre jól viseli,bár már kérdezgette,hogy mikor megyünk haza(õ nem tudja,hogy az apja visszajött). Férjem állítólag megkérdezett egy pszihológust,aki azt mondta,hogy a gyereket nem zavarja össze,ha õ ki-be költözget.Az lenne a kérdésem,hogy ez igaz-e?És személyes találkozó nélkûl kijelenthet-e ilyet egy orvos?
Továbbá,a gyermekemmel egy új lakásba költözöm 1 héten belûl,de az összes holmink még a régi házban van,és jól gondolom-e,hogy csak akkor engedem vissza a régi házba,ha már mindenki berendezkedett,nem építõ látvány a sok doboz,és az üres falak,elvégre kislányom ott élt,mióta megszületett.Azt gondolom,hogy 1 hét nem olyan hosszú idõ,az apával is találkozhat(már,ha Õ is igényli),csak máshol..Szeretnék neki stabilítást és biztonságot,nyugalmat,és szerintem nem fogadná jól,hogy a szobája tele van dobozokkal,zsákokkal.Féltem a túl sok változástól,próbálom a minimálisra szorítani a traumát,ami ezzel jár.Szeretném kérni errõl a véleményét,és kérem,ha tud mihamarább válaszoljon.
Köszönettel:NM
Válasz:
Kedves Levélíró!
Az megkérdõjelezhetetlen tény, hogy a gyermek lelki egyensúlyának megtartása, ill. helyrebillentése érdekében a lehetõ legnagyobb állandóságot kell biztosítani számára. Állandóságot a napirendben, az életformában, az õt körülvevõ környezetben. Abban nem tudok egyértelmûen állást foglalni, hogy vajon mi (lett volna) a jobb a kislány számára: ha a gyermeket érzelmileg felkészítve hagyja, hogy életükbe átmenetileg újra beköltözzön a férje, vagy hirtelen egy merõben új életkörülménybe csöppenni a kislánnyal. (t.i: rövid távra elköltözni a nagyiékhoz). Azt hiszem, egyik sem jó... Apuka el-, és visszaköltözése éppúgy összezavarja, mint a mamáékhoz való áthurcolkodás, majd újabb lakás, újabb környezet. A válás, - bárhogy is próbáljuk elfogadhatóbbá tenni a helyzetet, - mindenképpen megrázkódtatást jelent a gyermek számára. Mivel azonban házasságuk végérvényesen befejezõdött, így az e miatti változás elkerülhetetlenné vált. A válás mindenképpen traumát jelent egy kisgyermek számára, egyetértek abban, hogy ezt a lehetõségekhez képest a legminimálisabbra kell csökkenteni.
Szükség esetén, javaslom, kérjék közös konzultáció keretén belül (Ön és férje részvételével) gyermekpszichológus segítségét!
