Kedves Óvónéni!
Kislányom 5 éves,középsõs. 2 éves kora óta soha nem alszik délután, bár igen korán kel, ám este 7.30-kor magátol megy aludni. A csoportba ahová jár a délutáni pihenõ idõben folyamatosan feküdniük kell nem kelhetnek fel, ha mégis felül a matracán rögtön rászólnak,hogy feküdjön le. A plüss állatláját amivel itthon alszik magával viszi, csak alvásidõben van nála ám nem nézik jö szemmel, meg is mondták, hogy nincs szüksége rá (foglalkozás vagy játékidõben egyébként sem engedik bevinni).
A másik problémánk, hogy nagyon válogatós. A fõzelékeket, paradicsomos, lekváros, burgonyás, zöldséges ételeket nem szereti és még jó néhány dolgot. A gyermekorvosunk azt mondta próbáljunk meg megkóstóltatni vele ezeket az ételeket, de ha nem eszi meg nem baj. Mi ezt így is csináltuk eddig is, kapott mást enni.pl ha a fõzelék nem nyert tettszést megette külön a hozzá való húst kenyérrel. Teljesen jól fejlõdik, erõs, ritkán beteg, itthon nincs gond az evéssel. Az oviban a fõzelék kötelezõ, belerakják a husit, ha kap!, mert van hogy nem is adnak neki, mert azt mondja -nem kérem. De a fõzeléket sem kérte! azt persze nem kérdezték meg, hogy kéri-e. Nem tudom mit csináljak, már nem akar oviba menni. Próbáltam megbeszélni, hogy viszek neki külön enni, de nem partnerek ebben.
Az óvónõk szerint, azért nem eszik, mert hazaviszem ebéd után, haggyam ottaludni hátha akkor enni fog. Hallgattam rájuk most éppen ezt próbáljuk ki, de sajnos semmi eredménye. Ráadásul most nekem van lelkiismeret furdalásom, mert most ott éhezik az oviban, mikor itthon ehetne.
Mit tegyek? Vigyem másik oviba? Vagy mit csináljak?
Válasz:
Kedves Levélíró!
Az óvodai életben vannak bizonyos közösségi szabályok, melyek betartása többek között arra is jó, hogy felkészítse a gyermeket a későbbi, még több és nagyobb kötöttséggel járó iskolai életre. Ha jól belegondolunk, a mi életünk is sok-sok szabály keretei között zajlik, melyek nélkül nem lehetne elképzelni az optimális közösségi életet. Pl: Nem üvöltetem a magnót, hogy a szomszédot ne zavarjam, nem kapcsolom fel az éjszaka közepén a nagyvillanyt, nehogy a többiek felébredjenek, ha mondandóm van, nem szakítom félbe a másikat, hagyom, hogy először ő befejezze… stb. Ugyanúgy van ez az oviban is: a délutáni pihenőnél többek között azért is csöndben kell maradni, hogy a nem alvó csemeték ne zavarják a pihenni vágyókat. Másként lenne ez, ha a nem alvó gyerekek külön helyen történő foglalkoztatására meglennének a személyi és tárgyi feltételek. Erre azonban, azt hiszem, a mai viszonyok között hiú ábránd lenne gondolni. Előbbiek okán tehát el kell, hogy fogadja a kislány a csendes pihenő rendjét. Óvodát váltani sem emiatt, sem az étkezési problémák miatt nem érdemes, hiszen valószínűleg más intézmény sem tolerálná a külön ennivaló behordását ( a többiek irigykedve néznék, hogy miért eszik „Ágika” palacsintát, miközben nekik a spenóttal kell birkózni), valamint a csöndes pihenő alatti izgés-mozgást, beszélgetést. Fentieket, bármilyen nehéz is, el kell fogadni, be kell tartani. Az étkezéssel kapcsolatban pedig az a gyanúm, hamarosan bele fog rázódni a kislány az óvodai életbe, így a teljes napi ott tartózkodás során éhezni biztosan nem fog (!), hamarabb kóstolja meg a kezdetben elutasított ételeket.