Elnezest, hogy ekezetek nelkul irok.
Nagyobb lanyom, Eszter, 5 eves, kozepso csoportos ovodas. Oktoberben kistestvere szuletett, aki most 5 honapos. Sajnos nalunk is jelentkezett a feltekenyseg, de nem ezzel kapcsolatban kerem a velemenyet, bar lehet, hogy a ket dolog osszefugg. A kistestver szuletese elott Esztivel nem volt gond az ovodat illetoen, szeretett jarni es a delutani alvas miatt sem panaszkodott, bar itthon mar 3 eves koratol nem alszik ebed utan. Kistestvere megszuletese utan azonban tobbszor sirva kert, hogy ebed utan hozzam haza, igy amikor csak tudom, hazahozom. A problemam, amelyre varom tanacsat az, hogy amikor ebed utan erte megyek, mindig hisztiben tor ki, hogy a legjobb baratnojet is hozzam haza. A kis baratnojet mar 1 eves kora ota ismeri, mindig egyutt szoktak jatszani, hiszen a szomszedunkban laknak. A ket lany az utobbi idoben tulzottan ragaszkodik egymashoz, es gyakran elofordul,hogy mindket lany nyafog, hogy atmehessen a masikhoz jatszani. Termeszetesen a kis baratno anyukajaval gyakran megengedjuk nekik, hogy egyutt legyenek, de mostanaban a "siras egymasert" sajnos mindennapos lett. Hogyan lehetne kicsit "leszerelni" oket, hogy azert a baratsag megmaradjon, de oldodjon a tulzott ragaszkodas? Koszonom valaszat.
Válasz:
Kedves Anyuka!
Az említett probléma, véleményem szerint mindenképpen összefügg a kicsi testvér megszületésével. Eszter valószínüleg nehezen dolgozza fel, hogy édesanyja a nap nagy részében inkább testvére "tulajdona", neki csak az ovi utáni rövid délután marad.Meglátásom szerint ezért próbálja rendszeresen kieszközölni magának is az eddigieknél hosszabb együtt töltött idõt, az ebéd utáni elvitelt. Mivel a kisbaba természetesen nem kis odafigyelést, állandó lekötöttséget jelent Önnek, így nyilvánvaló, hogy nagyobb gyermekére fordított idõ még így is rövidebb annál, mint amit Eszter igényelne.Az említett problémával kapcsolatban két dolgot javasolnék. Az egyik, hogy lehetõségeihez mérten, (bár tudom, hogy ez nem egyszerû feladat) próbáljon kicsit több közös játékot szervezni Esztivel.
A barátnõ kérdése ehhez szorosan kapcsolható probléma. Meglátásom szerint Eszter azért ragaszkodik ilyen túlzottan és mind erõteljesebben kis társához, mert édesanyját jelenleg kevésbé tudja rávenni egy közös játszadozásra, mint valószínûleg korábban.Azt feltételezem, a kisebbik gyermek megszületése elõtt Ön nagyon lelkiismeretesen és lelkesen részt vett Eszter játéktevékenységeiben.Talán most ezt hiányolja kissé és próbálja pótolni barátnõjével.Az ovis gyerekek egymásért sírására a következõ megoldást javasolnám:
Naponta beszélje meg Eszterrel, hogy azon a napon mit szeretne: barátnõjével játszani az óvodában(!) vagy Önnel játszani otthon. Így talán sikerül elfogadtatni a két leányzóval, hogy ahhoz, hogy sülve-fõve együtt legyenek,sokkal jobb helyszínt és körülményt biztosít az óvoda.A választás lehetõsége valószínûleg vonzó lesz lánya számára, így könnyebb lesz elfogadtatni az óvodában történõ együttjátszás alternatíváját.