 |
válás a családban, válás a házastársak között
Kérdezni szeretnék
Tisztelt Óvónõ
...Nagyon sokat,(valójában az összes) levelet elolvastam,amit írtak önnek ill. a válaszait is..."válás a családban",címû rovatában keresve valami választ az én családi életem zátonyra futása kapcsán,de eddigiek alapján azt mondanám,h nem találtam....
Én 33 éves és 3 gyönyörû gyermek édesapja vagyok.Van egy 8 éves kislányom,6 éves "nagy" fiam Kevin,és egy most 17 hónapos kislányom.
Édes anyukkal 10 évet éltünk együtt/hozzáteszem boldogan/,mikor 3 kislányunk születése után õ összemelegedett egy 21 éves fiúval, /aki nekem elvileg barátom volt,és a sógornõm volt osztálytár.../
Mikor kezdtem gyanítani a viszonyukat,egyre elhatalmaskodtak a viták otthon,aminek a vége az lett,h kórházba kerültem,ahonnan én már szüleimhez voltam kénytelen menni.Míg kórházban voltam,oda is költözött ez a srácc,és elkezdték közös életüket.10 hónap alatt megtörtént náluk az ami nálunk X év alatt:eljegyzés,terhesség,házasság..
A gyermekeimet egyszerûen imádom ,õk is engem,és üzenem minden kedves levél író 'Anyukának',h igen is kihat a gyermekre ez az egész,és nem igazán lehet ezt szépen tálalni.Most 15 hónap elteltével is veszek észre változásokat gyermekeimen,Illetve csak a két nagyobbikon. Annyit még hozzáfûznék a történethez,h én rendes dolgos,ráadásul ezermester vagyok voltam.Volt párommal is jó volt a kapcsolatunk(szex)terén is,egyedül a gyereknevelésben voltak vitáink....
Kettõ kérdésem lenne önhöz.
1.Tényleg létezik ilyen,h 10 év után 3 gyönyörû gyerek és kész.....minden további nélkül../mert õ szerelmes lett/eldobja az addigi életét,és nem is gondolva arra,h a gyerekeknek ez,h jön majd le???
2.Szeretném kikérni /már amennyire lehet/ a véleményét volt párom lépésérõl,hát ha esetleg hallott hasonlót.És maga szerint most h születik a gyermek a 4 ik,az,h fog a gyermekeimre kihatni?
...Azt tudom,h a törpék már tudják,de másképp néz ez ki a valóságban..
Igazából azt is megkérdezném öntöl,h ez normális dolog?
Érdekel válasza,/még,ha csak felületesen vázolt információja van errõl az "esetrõl",elõre is köszönöm!
Válasz >>>
Tisztelt óvónõ!
Két problémára keresem a választ. Középsõs ovis kisfiammal és élettársammal hol boldogan, hol nem éltük napjainkat. Apának mindig szava volt itthon, kisfiam neki szót is fogad, nem úgy mint nekem. Engem inkább barátnak tart, ami nagyon nem jó. Visszafelesel, ha netán ráütök, visszaüt, és egyáltalán nem tart tõlem. Nem tudom hogyan tudnék hatni rá. Pedig nagyon fontos lenne, mert a közeljövõben különköltözünk a páromtól, és meg kell tanulnunk normálisan együtt élni anya fia viszonyban. Mit tegyek? Kisfiam amúgy nagyon ügyes, szorgalmas, aranyos, csak sajnos néha nagyon eleven, öntörvényû. Kérem segítsen! Üdvzlettel:
Szilvi
Válasz >>>
Tisztelt Cím!
A szülõk válása esetén van -e a nagyszülõknek unoka láthatási joguk?
Köszönettel: nagypapa
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Párommal már a terhességem elõtt is voltak gondjaink sexuális téren...õ sosem akart szeretkezni,úgy kellett rábeszélni...aztán mégis fogant egy gyönyörû kisfiunk. Annyira ritkán voltunk együtt, hogy eleinte Párom kételkedett is abban,hogy az övé-e a gyermek! Mindig reménykedtem, hogy helyrejönnek a dolgok, de csak egyre elhidegültünk egymástól. Most már viták sincsenek, mintha 2 idegen élne együtt. Most 2 éves múlt kisfiunk, mindkettõnket nagyon szeret...mégis úgy gondolom, jobb lenne, ha Apát és Anyát igazán boldognak láthatná, ha külön-külön is...Apa nem akar elszakadni kisfiától, amit meg is értek. Nyílt kapcsolatot ajánlott fel, de úgy gondolom így nincs esély egy igaz új kapcsolatra. Mi a véleménye? Köszönöm
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
14 hetes várandós vagyok. A párommal nem vagyunk házasok, nagy szerelem volt kettõnk között, a kapcsolat mindössze 1,5 éve tart. Szerettünk volna kisbabát, mégis váratlanul jött, de egybehangzóan felvállaltuk. Pár nap boldogság után a párom gyökeres változáson ment keresztül, teljesen kifordult magából. Egyáltalán nem társam már a babavárásban, minden nap sírok a hozzáállása miatt. Úgy érzem, hogy rövid idõn belül teljesen elhidegültünk egymástól, már most úgy érzem, hogy nem bírom vele leélni az életem és felnevelni a gyermekünket. A Babánkat nagyon várom, õt viszont szívem szerint a legtávolabb szeretném tudni tõlünk, mert nagyon kiábrándult és csalódott vagyok. A kérdésem természetesen az az lenne, hogy a pici életére mivel lennék jobb hatással, ha ebben a kapcsolatban nevelnénk fel, vagy ha nem is ismerné az édesapját? Nagyon nehéz kérdés, el vagyok keseredve. Válaszát nagyon várom és elõre is köszönöm! Nóri
Válasz >>>
A párommal már régen nem egyeztünk, és hiába próbáltuk többször is helyrehozni a dolgokat, nem ment. Így november közepén a két és fél éves kisfiammal elköltöztem a szüleimhez.A problémám az, hogy az addig könnyen kezelhetõ gyermekem azóta hisztis, akaratos, mindig ellenkezik, és csak azért sem azt csinálja, amit mondok neki, viszont amit tiltok, azt elõszeretettel. Sokszor mondja azt is, hogy nem szeretjük õt, pedig állandóan mondogatom neki, hogy én is, és apa is imádjuk. Sokat kiabál, verekedni akar, csúnyán beszél, stb. Nem tudom, hogy hogyan magyarázzam el az õ szintjén a dolgokat, és azt sem, hogy hogyan reagáljak a szófogadatlanságára?! Kétségbe vagyok esve, mert szeretném, ha minél kevésbé sérülne, de azt is, ha újra szófogadó lenne, és nem állandósulna az agresszív viselkedése. Hogyan neveljem? Mindig büntessem, amikor rosszat csinál? Hiszen akkor állandóan büntetésben lehetne! De szerintem az sem megoldás, ha mindent elnézek neki. Kérem, adjon tanácsot!
Válasz >>>
Tisztelt óvonõ!
Az alábbi kérdéssel fordulok Önhöz: mi már tavaly juniusban elváltunk s sajnos nagyon sokat veszekedtünk válás elött és után is. Ezek sokszor a gyerek elött történtek.Én nem akartam válni, de a kisfiam apja ragaszkodott hozzá egy másik lány miatt, meg hogy szabadságot akart.Különköltöztünk tavaly márciusban és tavaly májusban felkarolt minket egy régi barátom. Kisfiam egyböl elfogadta és apának szolította.Most havi egyszer elviszi az igazi apa fiunkat a barátnöjével együtt, s mikor visszahozzák, nem birunk a gyerekkel, egyszerüen kezelhetetlen lesz.Szobatiszta már 2 és fél éves kora óta, 2006.12.04-én született császárral.Mit tudnék csinálni,hogy többé ne viselkedjen igy a fiam? Maradak tisztelettel: Angéla.
Válasz >>>
A férjemmel van egy hét éves kislányunk. A kapcsolatunk évekkel ezelõtt kezdett megromlani, a mostani állapot már számomra rettenetes. Nincsenek hangos viták, de mint két lakótárs élünk egymás mellett. Évek óta külön alszunk, semmilyen testi és lelki kapcsolat nincs már közöttünk.
Én szeretnék elválni, de szerinte és a családom szerint is ez képtelenség lenne, mert a férjem biztos anyagi háttért ad nekünk, és a gyereket is tönkretenném vele. Munkám nincs, bár mindent megteszek, hogy ez ne így legyen. Pár hónapja van egy kapcsolatom, szeretnénk együtt folytatni tovább, de ha kiderülne minden "erre" lenne fogva, hogy ettõl ment tönkre a házasságunk. De ez egyátalán nem igaz. Én már magamban lezártam a házasságomat, ami egy nagyon nehéz lelki folyamat volt. Próbáltam rendbehozni, de állandóan csak "falba" ütköztem. De ezt képtelen vagyok megértetni mind a családommal, mind a férjemmel, mert szerintük én nem érezhetnék így, mikor eltart minket, dolgozik, nem folytat züllõ életmódot. De egyszerüen mintha két külön bolygón élnénk.
Nagyon tanácstalan vagyok, mit és hogyan kellene tennem. Minden oldalról nagy a nyomás, hogy maradjunk, már sajnos idegileg is nagyon "elfáradtam", de ami a legfontosabb, a lányomnak szeretném a legjobbat, de már õ is érzi ezt, látja rajtam, s a családom Õ elõtte is próbál rám hatni. Teljesen megszakítani, nem akarom velük a kapcsolatot, de ha más nem marad, akkor kénytelen leszek.
Kérem segítsen ebben a problémában nekem. Nagyon várom válaszát.
Válasz >>>
Tisztelt ovónéni!
Kislány unokám 3,5 éves. Januártól ovodás. nem szereti. A szülõk elváltak,az apának 2nap láthatása van 2 hetente.Az apánál jól érzi magát,nagyon szeretik egymást. Eszik alszik rendesen pisil kakil WC-be., vidám, anyukáját nem hiányolja.Az oviban csak délig van , mert nem eszik. A láthatás után az anyukánál (otthon) bepisil bekakil.
Kérdésem, hogy mi lehet az ok? ,ha ez tudható, vagy mit lehet tenni?
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Férjemmel jan.vége óta külön élünk,a közös házban én maradtam az 5 éves kislányommal.A gyermek szerencsére sérülés nélkûl végigcsinálta az elmúlt idõszakot,kiegyensúlyozott,és nyugodt volt,az óvónõi is azt mondták,hogy semmi okom aggódni,sikerûlt vele sok-sok beszélgetéssel megértetni a helyzetet.Ám húsvét hétfõn a férjem megjelent a bõröndjeivel,hogy õ visszaköltözik,és csak akkor hajlandó elmenni,ha kifizetem a részét.Én akkor leköltöztem a szüleimhez,mert szerintem nem tudjuk a gyereknek elmagyarázni,hogy mi az,hogy jogilag és pénzügyileg rendezetlen ügyeink miatt lakik itt apa.Nem szeretném,ha reményeket táplálna,és összezavarodna,azért költöztem el.Egyenlõre jól viseli,bár már kérdezgette,hogy mikor megyünk haza(õ nem tudja,hogy az apja visszajött). Férjem állítólag megkérdezett egy pszihológust,aki azt mondta,hogy a gyereket nem zavarja össze,ha õ ki-be költözget.Az lenne a kérdésem,hogy ez igaz-e?És személyes találkozó nélkûl kijelenthet-e ilyet egy orvos?
Továbbá,a gyermekemmel egy új lakásba költözöm 1 héten belûl,de az összes holmink még a régi házban van,és jól gondolom-e,hogy csak akkor engedem vissza a régi házba,ha már mindenki berendezkedett,nem építõ látvány a sok doboz,és az üres falak,elvégre kislányom ott élt,mióta megszületett.Azt gondolom,hogy 1 hét nem olyan hosszú idõ,az apával is találkozhat(már,ha Õ is igényli),csak máshol..Szeretnék neki stabilítást és biztonságot,nyugalmat,és szerintem nem fogadná jól,hogy a szobája tele van dobozokkal,zsákokkal.Féltem a túl sok változástól,próbálom a minimálisra szorítani a traumát,ami ezzel jár.Szeretném kérni errõl a véleményét,és kérem,ha tud mihamarább válaszoljon.
Köszönettel:NM
Válasz >>>
Következõ 10 válás a családban
|
|
