Kingát érzékenyen érinti, hogy párja elõzõ kapcsolatából született 3 éves kisfia agresszíven és erõszakosan utasítja el mindennemû közeledését.
Kedves Óvónõ!
23 éves nõ vagyok. Kedvesem 36 éves, 1 éve elvált, és van egy 3 éves kisfia. A házassága már igencsak romokban hevert mikor mi összejöttünk, odaköltözött hozzám.Általában hetente többször is találkozik a kisfiával, és néha én is velük tartok. A problémám az, hogy a kisfiú nem tûr meg maga mellett. Kifejezetten utál, és ennek hangot is ad. Próbálok a kedvében járni, nem nevelni, igyekszem vele játszani, mesét olvasni,tv-t nézni együtt, de sajnos 20ból egyszer ha megengedi. A legtöbb alkalommal csúnyán elküld jó messzire hogy ne is lássam se õt, se az apját, ha mégis ott maradok,üvölt és hisztizik, sokszor még teljes erejébõl ütlegel is. Autóban sem tûri a jelenlétem, rugdossa a székem és azt üvölti hogy szálljak ki, hosszú órákon keresztül fülsértõ hangon. Szinte egyáltalán nem lehet a jelenlétében kapcsolatom az apjával, mert közénk áll és nekifeszülve széttaszít minket. A családomban is vannak gyermekek és nem tapasztaltam ilyet, nagyon szeretek velük lenni, és õk is szoktak szeretni. Tudom hogy jelen helyzet jóval bonyolultabb, mert a válás biztosan kihat a kicsire,a szülõk beszélgetése csak és kizárólag a gyerek dolgaira szûkül,tehát nincsenek túl jóba. Szeretném a kisfiút boldognak látni és minél több idõt együtt tölteni. Tudom hogy a kicsi nem hibás, és én vagyok a ’felnõtt’, de egyre inkább tanácstalan vagyok. Mindenesetre úgy érzem minden tõlem telhetõt megteszek mégsincs semmi változás. Mi a jobb ha hagyom hogy így vislkedjen (ezt azért tenném mert úgy érzem nem posztom a nevelés), vagy álljak a sarkamra és mondjam hogy ha nálam vagyunk akkor az én szabályaim érvényesek, vagy esetleg szóljak a páromnak hogy tegye helyre a fiát? Más alternatívát is szívesen várok, szeretnék megoldást találni erre a problémára.
Köszönettel: Kinga
Válasz:
Kedves Kinga!
A kisfiút nagyon felzaklatta szülei szétválása, s láthatóan még részben sem tudta feldolgozni ezt a traumát. Foggal-körömmel küzd régi családja egységesítéséért, s ennek legfõbb akadályát Önben látja. A legfontosabb talán az lenne, hogy a gyermek maga jöjjön rá, hogy nem Ön miatt hiúsul meg a régi család összekovácsolódása.
Javaslom, hogy az elkövetkezõ hetekben vagy akár hónapokban csak a háttérbõl, csendes "háttér szereplõként" próbáljon részt venni a gyerekkel való közös programokon. Így a gyermek nem fogja azt érezni, hogy Ön rákényszeríti a szeretetét és erõszakkal akarja elfoglalni édesanyja helyét. Miután a kisfiú szemmel láthatóan megnyugodott, akkor jön majd el az ideje az ici-pici lépésekben történõ, észrevétlen közeledésnek. Várja a kedvenc ételével, lepje meg valami aprósággal, ami örömöt szerez neki, lepje meg párját és kisfiát egy élvezetes, közös programmal (pl. vidámpark, állatkert ...stb.)
A lényeg, hogy közeledését soha ne tolakodásként élje meg a gyermek, így fokról-fokra, a lehetõ legtapintatosabb módon juthat közelebb és közelebb a gyermek szívéhez. Ezt a folyamatot nem szabad és nem is lehet siettetni, így óriási türelemre, elfogadásra és megértésre lesz szüksége az elkövetkezõ hónapokban.
